A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)

LENT - SZÉP ERNŐ Emberszag (részletek)

Emberszag részletek SZÉP ERNŐ Üveg Szombati nap költöztünk oda. Mi történik rögtön az első este, kérem. Éjfél felé. Magam is aludtam már, olyan fáradság volt az egész nap való rendezkedés. Vonít a légiriadó; felkapkodjuk magunkat, igyekszünk az óvóhelyre lefele, két-három lépcsőfoknál tartunk, irtó dördület, utána üvegcsörömpölés mindenfelől. Sikoltoznak a nők, a gyerekek bőgnek a sötétben, lefelé bukdácsolva; sodorják, buktatják a bottal tipegő, tapogatózó öregeket, betegeket; felborulnak, és gurulnak le jajgatva a lépcsőn, csuda, hogy bordájuk nem törött. Vagy két óra hosszat kellett az óvóhelyen csücsülni. Fölmegyünk, be a lakásba: a hold besütött fényesen, a redőny ti. felszakadt; a torontáli szőnyegek, a szőnyegek közt a parkett teli-teli csillogó üvegcseréppel. A szobának falnyi nagy széles dupla ablaka volt, az az ablak szörnyethalt mind a kettő. Asztalon, széken, paplanon, párnában, lepedőn, mindenen, mindenütt üveg villan. A nagy hosszú lécredőny girbén-gurbán fel van a levegőbe kunkorodva, akár szilaj jókedvébe cselekedte volna. A szomszéd lakásrész meg a miénk közt is üveg volt a fal: az is a földön van ezernyi cserépben, szilánkban. Párnánkat, plumeauinkat meg-meghasgatták a berepülő üvegdarabok. Eltartott reggel fél hétig, míg azt a tenger üveget fekvőhelyeinkről, szőnyegekről, parkettről, asztalról, székről felszedegettük. De még két hónap múlva is kacérkodott a szőnyegből, a parkett hasadékaiból a szilánk. Betörtek a háznak az összes utcai ablakai, nagy üvegfalai. Mert a kapu elé is esett a bomba; ki-be járni se lehetett, míg a járdáról az üveget meg a kőtörmeléket el nem takarították. Nyár volt, szerencse, el lehetett az ablaktalanságot viselni. Csak hát este nem világíthattunk, nem tudván az ablakot elsötétíteni. Bizony nem olvas-