A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)

LENT - SZÉP ERNŐ Emberszag (részletek)

ábrázattal tekintettek elő a sisak alól, úgy húzták ki magukat és lépkedtek feszesen a falnál fel-alá, húzgálván a kötélövet, meg a kezöket a baltán nyugtatván meg igazgatván a komor sisakot a fejőkben, és oly mosolytalan vészesen követelvén a gyerekektől a csöndet, mikor fel-fellobbant azoknak a jókedve. Megható volt szinte mindennap látni, hogy viszi ölben az óvóhelyre Bakonyi mamát a fia, Bakonyi László dr. Pedig gyönge fizikumú volt ő is (meg is halt szegény most márciusban, a földmunkára való hurcoltatás meg a végin a gettóbeli éhség úgy tönkretették, hogy ő valóban végelgyengülésben halt el, ötvenesztendős korban). A Bakonyik tízesztendős Katójának nagy szenvedélye volt a légó. Lelkendezve szaladt haza valamelyik kis barátnéjától, átalkiáltott hozzánk (a két lakást az üvegfal helyén földig lógó függönyök, lepedők választották el): - Jaj, zavaró Budapest! - Ez a jaj az ő örömindulatszava, nem az ijedelemé. Örült Kató, de nagyon: kapkodta a néki kiosztott vinnivalót, első volt odalent a pincében, ő volt a lelke a gyerekek társasjátékainak. Néha átalkiáltott: - Ernő bácsi, Pécs, Eger zavaró! Rögtön jön Budapest! Kisült, hogy szó sincs zavarórepülésről. Elneveztük Katónkat Légó Katinak. A riadónak pedig az a szokása volt, hogy reggelenkint abban a pillanatba dördült, mikor az első korty teát akarta nyelni az ember, vagy mikor éppen rántotta a gyufát, hogy rágyújtson, vagy mikor fél orcája volt az embernek megborotválva, vagy még kényesebb helyzetében az embernek. Ezt a gyöngédtelenséget igazán nehéz megbocsátani. (...) A kapu Elfelejtettem, lám, a kapuőrségről mesélni. Már július első napjaiban összebeszéltek a lakók, meg a szomszéd csillagos házakéi is, megszervezték a kapu őrizetét. Hallottuk ti., hogy sok csillagos házba beállítanak őrjáratok, nem tudom már, miket fognak rajok a lakókra, zsarolják őket. Azontúl a mi házunk kapuja is zárva volt nappalra is; kétóránkint két-két úr odalenn vigyázott éjjel-nappal. Én rám a sötét órákban való inspekcióra hetenkint kétszer került a sor; mindig este tíz-tizenkettő közt kaptam beosztást, nem későbbre. Az lett volna a dolgunk, hogy ha ilyen őrjárat be akarna a házba jönni (a házfelügyelő persze nem engedi be), a tetőről átlépünk a szomszéd háztetőre, annak a háznak a Rakovszky parkra is van