A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)

LENT - SZÉP ERNŐ Emberszag (részletek)

hattam esténkint egész nyáron; elég nagy szenvedés volt (augusztus végével a háztulajdonos vállalat megcsinálta az ablakokat, redőnyöket). Megtanultam ezen a nyáron, ha holdtalan volt az este, sötétben vacsorázni; hideget ettünk este mindig; kitapogattam kanalat kést villát, meg amit ettem mindent. Sőt megtanultam a leghalkabb nesz nélkül étkezni, a szomszédék meg a testvéreim már aludtak. A cigarettám is sötétben gyúrtam; ez különben született tehetségem; Szerbiába, a Macsvában egy éjszaka, erdős dombon vonulván keresztül, avval brillíroztam az ezredtörzsbeli urak előtt, hogy lóháton, esőben, nedves talaj felett, ahol folyton megcsúszott a ló, a hajtószárat a csuklómra csavarva, megsodortam a cigarettám a sötétbe, de olyan formásra, akár a trafikból hozták volna. Több haditényem nincs is, amivel eldicsekedhetnem. Rágyújtani meg úgy kellett itt a Pozsonyi úton vacsora után: kilábujjhegyeltem a spájzba, az ott lobbanó lángocskát semerről se vehették észre. Olvasnom nem lehetett, fél tizenkettő után hát egy órát, másfelet is néha, az erkélyen sétáltam a néma, fakó város felett. Az erkélyen kilenc lépést lehetett tenni hosszába, ha nem egészen lépett ki az ember. Nem tudom, hányszor fordulhattam vissza meg újra vissza a kilenc lépésekér mondjuk egy órán belül. Szembe volt a homályos Margitsziget; még ilyenkor is kerültem, hogy oda-oda pillantsak: az eget nézegettem meg a vizet, meg a várat, a Gellérthegyet. Majd a szívem szakadt meg az első napokba, mikor, ha kimentem az erkélyre, vagy az ablakon keresztülpillantottam, szerelmetes Szigetem zöldellt a szemem előtt. Vacsorázni, mondom, későn ültem le, tíz körül; fél tizenegy után aztán a mi emeletünkön összegyűltek urak, asszonyok, későbben fekvők, V. igazgató úrnál a tízórai londoni magyar leadást meghallgatni. Abban a beljebb eső szobában éghetett a villany. Az igazgató úr régibb lakója a háznak, szomszédja s jóembere D. bárónak; D. báró úr ausztriai eredet, utálja a Birodalmat. Mióta zsidó származásúaknak nincs rádiójuk, a báróéknál hallgatja Londont V. igazgató úr. Erre az esti leadásra papírt, plajbászt viszen, fölveszi gyorsírással Londont. Több vendéget nem hívhat a báró, feltűnhetnék a dolog. Azután osztán jön vissza V. igazgató úr, felolvassa a leadást a társaság előtt. Ez a kis London, esténkint, mondhatom, nagyon jólesett. Miután kicsit eltémáztak az urak a mai élet felett, tizenegyre ki-ki hazalépkedett lábujjhegyen, szervusz, jóccakát. Az óvoda Megismerkedtem már az első napokban a háznak egynéhány lakójával, az óvóhelyen (elnevezte valaki Pesten óvodának). Volt nap, hogy négyszer-