Magyar levéltáros-életpályák a XIX-XX. században - Budapest Főváros Levéltára Közleményei (Budapest, 2004)

Dominkovits Péter: Két törvényhatósági levéltáros a XX. század első feléből Házi Jenő és Sümeghy Dezső

A főlevéltárosok A két embert életkorban csak egy évtized választotta el egymástól. Közös vonás a személyüket övező szakmai megbecsülés és tisztelet, ugyanakkor alapvetően más levéltárosi pályát futottak be. A fiatalabb, ismertebb Házi Jenő 1892. április 26-án született a Pozsony vármegyei, csallóközi Vasárúton. Alapfokú iskoláit szülőfalujában, majd Újpesten végezte. Gimnáziumi tanulmányait Pozsonyban folytatta, majd történelem-földrajz szakos tanárként a budapesti egyetemen tanult tovább. Középkor-történeti érdeklődése már ez időben kialakult; szakdolgozata - későbbi doktori munkája - a Hadtörténelmi Közleményekben (és különlenyomatként önállóan) megjelent „Detrekö mint királyi vár" volt. Bár az 1914/1915-ös tanévre a Budapesti Gyakorló Főgimnáziumhoz gyakorló tanárnak nevezték ki, az I. világháború kitörésével önkéntes katonai szolgálatra vonult, többször megsebesült. 1916 decemberi ojtozi sebesülését követően Budapestre került, ahol 1917 márciusában „summa cum laude" doktori vizsgát tett. Az év áprilisában a Magyar Országos Levéltárban (MOL) levéltári kezelői szak-, majd fogalmazói vizsgát tett. E tanulmányai folytatása közepette Csánki Dezső, a MOL főigazgatója és Fejérpataky László egyetemi tanár őt ajánlották Töpler Kálmán soproni polgármesternek a Kugler Alajos levéltárnok 1916-ban bekövetkezett halálával megürült állásra. E javaslat nyomán Baán Endre, Sopron vármegye és város főispánja kinevezte őt Sopron thj. város megürült levéltárosi posztjára. Hivatalát csak 1918. szeptember 17-én - katonai szolgálatból történő elbocsájtását követően - tölthette be. Közel egy nemzedéknyi időre „custos"-a lett a török által nem pusztított, a csonka Magyaroszág területén egyedülállóan gazdag vidéki törvényhatósági (városi) levéltárnak. Szakmai felkészültsége, habitusa, ambíciói szerencsésen egybeestek a város kulturális programjával, és céljai jelentős részének megvalósulását nem csak szorgalma, nagy munkabírása biztosította, hanem a város vezetőihez, elsősorban az időszak polgármesteréhez, sopronyi Thurner Mihályhoz fűződő jó kapcsolata is.

1 1950-ben, nem minden politikai háttér nélkül váratlanul nyugdíjazták. Hivatali tevékenysége lezárultával történeti kutatásait 1986-ban bekövetkezett haláláig töretlen lendülettel folytatta. Sok korábbi tervét ekkor valósította meg (pl. 1 Thurner Mihály polgármesterségéről: Turbuly Éva: Adatok Thumcr Mihály polgármester személyének és szerepének jobb megismeréséhez a két világháború közötti Sopron életében, In: „Magyarok maradtunk" 1921-1996., Szcrk.: Turbuly Éva, Sopron, 1997. 99-105.; Turbuly Éva: Thumcr Mihály polgármester (1878-1952), In: „Tisztemben csak a város érdeke és az igazság fog vezetni", A 120 éve született Thumer Mihály polgármester (1878-1952) emlékérc, Szcrk.: Turbuly Éva, Sopron, 1998. 9-17.