Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - A városi rend kialakulásának előfeltételei és a főváros kereskedelme a 15. század végén
A városi rend kialakulásának gazdasági feltételei és a főváros kereskedelme... 325 A tárnoki, személynöki, szász és egyéb városok között nem volt politikai összekötő kapocs. Elkülönültek a jogszolgáltatás terén is egymástól. Az országgyűléseken a városi követek megjelentek ugyan, de a francia harmadik rendhez hasonló városi kamarát a magyar országgyűlések nem ismertek, és így az országgyűlések révén sem alakult ki a városok között politikai egység. Hozzá kell tennünk, hogy országgyűlési szereplésük terén a 15. század második felében visszaesés következett be, s minden jel arra mutat, hogy Mátyás uralkodása alatt jóval ritkábban vettek részt rajta, mint a megelőző korban.115 A király csak a legritkább esetben küld meghívókat a városoknak országgyűlésre, ami egyrészt arra mutat, hogy Mátyás nem látta szükségét a városok megjelenésének, másrészt arra is, hogy azt a városok sem igényelték. Mégsem mondhatjuk, hogy a városok között semmiféle kapcsolat ne lett volna. Igaz, ez nem politikai jellegű volt. A külkereskedelemben részt vevő városok, amelyeknek polgárai egyes, az országrészek közti csereforgalom lebonyolításával foglalkozó vásárokon egymással találkoztak, azonos jellegű gazdasági kiváltságokkal rendelkeztek,116 közösen léptek fel a kereskedelmet akadályozó feudális tényezőkkel szemben, és mint a nagyváradi és zsitvatői vámperek igazolják, céljaikat el is tudták érni. Ezek alapján lassan kezdett kialakulni a városok között egy bizonyos összetartozási érzés, amire Brassó városának Eperjeshez intézett egyik 1515. évi levele is utal.117 Mátyás az egyes városcsoportoknak nyújtott támogatás mellett más tartományaiban, így például Sziléziában szintén igyekezett elősegíteni a rendi fejlődést,"8 ezért fel kell vetnünk azt a kérdést, hogy uralkodása alatt nincs-e nyom a városi rend egységes összefogására irányuló törekvésekre. Láttuk, a nagyváradi vámperben az uralkodó - a káptalan előadása szerint - a jog rendjét nem tekintve, királyi és királynéi városai119 érdekében absoluta sua potentia ítéltetett.120 Valóban találunk Mátyás adópolitikájának tanúsága szerint kísérleteket a városok összefogására. A 15. század második felétől Mohácsig a városok által a királynak fizetendő adót általában a kincstartók emberei szedték. Ennek következtében a kincstartó a városok felett bizonyos hatóságijogkört nyert el, melyet a 16. század elején a törvényhozás is elismert.121 Az adókivetés általában úgy történt, hogy a király vagy a kincstartó a városra egy összegben vetette ki az adót, és beszedésére kiküldtek egy kincstartói familiárist. Többnyire felhatalmazták az összeg feletti alkura is, mert a városok sohasem voltak hajlandók a kért összeget megadni.122 Ennek az állandó 115 Bártfa levéltárában az 1464-es koronázás és az 1490-es királyválasztás között csak egy országgyűlési meghívó található (IvÁNYl 1910. [I.] 1514., 1970., 2778. sz.). Ez nem lehet véletlen, hiszen előtte számtalan meghívót találunk. Hasonló a helyzet a többi városnál is. 116 A városi kiváltságlevelekre ld. FÜGEDI 1961. 28. p. skk. 117 IvÁNYl 1931-32. 1133. sz. 118 HÓMAN-SZEKFÜ 1936 II. 537. p. skk. MÁLYUSZ 1941.358. p. 119 Ráckeve volt királynéi város a perben szereplő városok közül. Teleki 1852-63. XII. 461. p. 120 A káptalan 1477. évi tiltakozásából, Beszterce v. It. oki. 182. sz. [MOL DF 247417] Az absoluta potentia jogi formula értelmezésére és jelentőségére ld. HOLUB 1950. 92-99. p. Holub azonban a formula megjelenését az 1485-ös nádori cikkelyekkel kapcsolja össze, ez azonban a fentiek szerint korábbra tehető. Az pedig, hogy ez a formula, lényegtelen változtatásokkal, a káptalan minden tiltakozásában feltűnik, azt mutatja, hogy a káptalan vetette fel, nem pedig az illető hiteleshely jegyzői. Nem valószínű azonban, hogy az 1485-ös cikkelyeket a nagyváradi káptalan által használt formulákból állították össze, hanem azt kell feltételeznünk, hogy ez a formula a 15. század második felének magyar jogában már közkeletű volt, és mind Thegzes Péter kanonokék, mind pedig a cikkelyek összeállítói onnan vették. 121 KUBINYI 1958a. 36. p. 122 Bár ezt a megbízólevelek ritkán emelik ki, sőt igen szigorú szabályokat tartalmaznak a kivetett adó megfizetésére, de az adónyugták a legtöbb esetben a kért összegnél jóval alacsonyabb összeget tartalmaznak. Számos példát lehetne erre felhozni.
