Faragó Tamás: A múlt és a számok. Pest Buda és környéke népessége és társadalma a 18-20. században - Várostörténeti tanulmányok 10. (Budapest, 2008)
Kézművesek Pest-Budán és környékén
A vonatkozó területre az 1715 és 1736 közötti 17 Pest megyei, illetve Pest megyére vonatkozó adóösszeírás,14 az elérhető földesúri iratanyag15 és anyakönyvi feljegyzések név szerinti feldolgozása,16 illetve a fontosabb használható helytörténeti irodalom felhasználása révén 445 főnyi, 1728-ban jelen levő falusi és mezővárosi kézműves adatait tudtuk összegyűjteni. Bár e szám önmagában nem túl nagy, érdemes mellé tenni azt, hogy az egyetlen összeírásra alapozó Budapest története az adatbázisunkba fel nem vett (tehát a Csepel-szigetet Ráckeve városával együtt magában foglaló) egész területen, ugyanebben az évben mindössze 156 kézművest talált, vagyis harmadát sem annak, amit a források összehasonlító elemzése révén adatbázisunkba soroltunk.17 (Csak zárójelben jegyezzük meg: az elemzések megkönnyítésére a falusi kézművesek adatait peremlyukkártyára vittük, mivel a négy emikum lakta 30 település 21 mesterségbe sorolható 204 kézművese és parasztiparosa másképp nem bizonyult elemezhetőnek.18 ) Az alábbiakban a szóban forgó adatbázis segítségével két olyan kérdést elemzünk röviden, amelyekben eddig a legnagyobbnak bizonyult a véleményeltérés: a falu, mezőváros, város kézműipara közötti viszonyt és az önellátás problémakörét. Mielőtt a feltett kérdések boncolgatásába kezdenénk, nézzük először a nyers adatokat (1. táblázat). 1728-ban a vizsgált területen Buda szabad királyi város mellett négy mezőváros és harminckét kisebb lakott település (26 falu és 6 puszta) található.19 Összesen 185 falun és pusztán, valamint 240 mezővárosban élő kézműves adatait sikerült összegyűjtenünk.20 Buda város iparosainak számát ebből az időszakból pontosan nem ismerjük,21 de becslésünk szerint a mesterek száma itt 350-400 fő között lehetett. Egy-egy faluban általában 4-7 kézműves működött (2. táblázat), de vannak szélsőséges esetek is: előfordul egy kézműves nélküli lakott puszta (Telki) és egy kézműves nélküli falu (Pesthidegkút), illetve több mint húsz iparossal rendelke-14 Lásd: Pest Megyei Levéltár CP II. 57., 67., 71., 82., 93., 94., 96., 105., 114.b., 116., 177., 136., 165. számú, illetve CP 1.1., 3. és 4. számú összeírásait. 15 Átnéztük az összes számba jöhető földesúri forrásanyagot, de komoly segítséget közülük csak a Wattay család (Magyar Országos Levéltár P 1744) és a Zichy család (JJo.P. 707.) levéltárában található összeírások nyújtottak. 16 Budajenő, Budakeszi, Dunabogdány, Nagykovácsi, Pilisborosjenő, Piliscsaba, Pilisvörösvár és Torbágy római katolikus plébániáinak 1720 és 1730 közötti névanyagát vizsgáltuk át, foglalkozásjelölést keresve. A többi plébánia, illetve a nem római katolikus felekezetek anyakönyvezése a vizsgált időszak után kezdődött. 17 L. NAGY LAJOS 1975. 102. p. Hasonló mértékben térnek el adataink Eperjessy Géza szentendrei szamaitól QiPERJESSY 1967). Itt 1728-ban a hajósok és a sebészek nélkül összesen csak 46 kézműves szerepel, míg a mi adatbázisunkban 103. 18 További 20 személy: két malomtulajdonos, 17 parasztiparos (mészégető, szeszfőző) és egy cigánykovács adataival együtt. Elemzésünk során azonban utóbbiakat a továbbiakban figyelmen kívül hagyjuk. 19 A puszták közül háromban a lakosságot l-l malom és a benne élő molnárcsalád jelenti. A területen ezenkívül még egy lakatlan, később benépesülő önálló puszta is található. 20 Óbuda esetében némi kiegészítésekkel L. Gál Éva adatait használtuk. Szentendre anyagát Reisz László segítségével állítottuk össze, amelyért ez úton is köszönetet mondunk. 21 Az 1720-as országos összeírás Acsády-féle közlése szerint (ACSADY 1896.) Budán mindössze 274 kézműves található. Bár ezt az adatot a későbbiekben (főleg az ipar ágazati szerkezete kapcsán) kényszerűségből használni fogjuk, pontosságához kétségek férnek. Más forrásokból tudjuk, hogy például a működő malmok, kocsmák, fogadók száma többszörösen meghaladta az összeírt molnárok, kocsmárosok számát. Valószínű, hogy hiányosan írták össze a vargákat, a szabókat, a kádárokat és a gyakrabban előforduló többi mesterséget is, figyelmen kívül hagyva a szegényebb iparosokat, illetve a mesterségüket csak részidőben folytatókat.
