Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
IV. A csepeli gyár - 8. A csepeli nagyüzemi munkásság kialakulása
IV. A csepeli gyár 245 ban ismertetett hatalmas orosz megrendelés is ösztönözte elsők között ismerte el 1913-ban a szakszervezeti munkaközvetítést, de ha szükségét látta, nem habozott karhatalmat rendelni a gyárba, hogy a munkásság „amerikázását, sztrájkmozgalmát vagy terrorizmusát” letörje. 8. A csepeli nagyüzemi munkásság kialakulása Ma már közhelynek számít, hogy a társadalomtudományokban nélkülözhetetlen a komplexitás, s bár ezen belül a történelem mintegy az „anyatudomány” szerepét tölti be, mégsem térhet ki a társtudományok kihívása elöl. A jelenkori társadalmi struktúra elemzése már pusztán létezésével két kihívást intézett a történelemtudományhoz. Egyrészt kérdésfeltevéseivel és módszereivel új, korábban elhanyagolt szempontokat adott a társadalomtörténet kutatóinak, másrészt tudván, hogy a jelenlegi strukturális fejlődés történelmileg meghatározott, maga is ösztönzőjévé vált ezeknek a kutatásoknak. Ez a fejezet válaszadási kísérlet erre a kihívásra. Közhely az is, hogy a történészt a szociológussal ellentétben megkötik a rendelkezésre álló, fennmaradt adatok, források korlátái. Tekintettel azonban arra, hogy az iparosodás időben egybeesett a modem bürokrácia elhatalmasodásával, nem is beszélve a statisztika viszonylag korai eredményeiről, a történelemtudomány sem teljesen tehetetlen, még akkor sem, ha a források egy jelentős részét elpusztította az ötvenes évek papírhiánya. Szerencsére mintegy 500, I. világháború előtti csepeli munkakönyv elkerülte ezt a sorsot. Ezek fennmaradása ugyan véletlen, mégsem teljesen véletlenszerű. Kizárólag olyan munkásokról van szó, akik a két világháború között, sőt egyes esetekben még tovább is a Weiss Manfréd gyárban dolgoztak. Az elemzésnél ez bizonyos torzulást eredményez, különösen a munkások kor és nemzetiség szerinti összetételénél. A rendelkezésre álló adatok lehetővé tennének egy valódi reprezentatív vizsgálatot is — a munkakönyvek feldolgozása eredetileg ezt készítette volna elő. A társadalombiztosítási nyilvántartások, ha nem is hiánytalanul, de 1911-től fennmaradtak Csepelen. Ezt a forrást egészíti ki a gyár korabeli nyilvántartása, amely 25 000 kartont, azaz munkást jelent. Ennek feldolgozása azonban csak számítógéppel történhetett volna, amire az előkészületek ellenére végül nem kerülhetett sor.114 A történész tehát a forrásbőség ellenére is mentegetőzni kénytelen, azonban tisztában van azzal, hogy a feldolgozott 500 munkakönyv - említett korlátái ellenére is - egyedüli forrásértéket képvisel, mivel egy adott vállalattól származik, méghozzá - mint láttuk - a kor legdinamikusabban fejlődő vállalatától. Az itt közölt számítások végül a munkakönyvek és nyilvántartó kartonok alapján készültek. A művezetőknél és a tisztviselőknél a világháború alatt (általában 114 Ennek részleteibe majd az utószóban avatom be az olvasót.
