Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
IV. A csepeli gyár
IV. A CSEPELI GYÁR A csepeli gyár történetének első húsz éve tudatos iparosítási koncepció megvalósulása. A szerény kezdetekből nem pusztán világhírű gyáróriás nőtt ki, hanem sokoldalúan megszervezett, korszerű és a feldolgozás összes mozzanatát felölelő üzem. Miután a fejlődés kronológiai leírásánál fontosabbnak tartom a weissi üzletpolitika nyomon követését, a vállalat öt alaptermékét választottam kiindulási alapul. Ezt az eljárást mindenekelőtt az indokolja, hogy ezeknél Weiss Manfrédnak eleve más-más nehézségekkel, piaci lehetőségekkel kellett szembenéznie. Nemcsak a gyártási folyamat válik a termékstruktúra bővítésével és a gyártási vertikum kiszélesítésével egyre bonyolultabbá, hanem az értékesítéshez szükséges üzletpolitika is. A gyalogsági lőszergyártás közvetlen folytatása a konzervgyári termelésnek, üzlet- politikailag sem jelent újat az addigi fémipari tevékenységhez képest. A csepeli gyártelep létrehozását tehát pusztán a konzervgyári telek szűkössége és a gyártási folyamat veszélyessége indokolta. A lőszergyártással Weiss Manfréd végül is a konzervgyártás- nál alkalmazott stratégiáját terjesztette ki egy új területre, vagyis megpróbálta a magyar kvóta által biztosított lehetőségeket a lehető legnagyobb mértékben kiaknázni. A fémhengermű létesítésével, illetve a tüzérségi lövedékek gyártásával már alapvetően más volt a célja. A századfordulós válság miatt, a weissi válságstratégia jegyében, elengedhetetlen volt a váltás, az alapanyaggyártás ugyanakkor függetlenítette Csepelt a korábbi szállítók jelentős részétől. Az alapanyaggyártást természetesen értelmetlen lett volna pusztán a gyalogsági lőszerek előállítása által támasztott igényhez igazítani: a megfelelő háttér biztosításán túl lehetővé tette egyrészt addig nem termelt kereskedelmi cikkek előállítását, másrészt pedig a korábbi csepeli termékek körének tüzérségi lövedékekkel való bővítését. A hengermű és a tüzérségi lövedékgyártás abból a szempontból is új vonást jelentett, hogy a terjeszkedés Weiss Manfrédot most már a hazai konkurenciával is szembeállította. Vagyis amíg korábbi termékeinél a termelés beindítása eleve monopolhelyzetbe, vagy legalábbis döntő fölénybe hozta, addig az új termékekkel be kellett törnie a már működő és nála olykor tőkeerősebb termelők közé. Az acélmű létesítésével, illetve a nagy kaliberű tüzérségi lövedékek gyártásával - azonban sokkal kiélezettebben - ismét ezt az alapállást idézte elő. Az úgynevezett katonai járműgyártásnál viszont alapvetően a konzerv- és lőszergyártás során már kipróbált és bevált üzletpolitikát folytatta azzal a nem lényegtelen különbséggel, hogy ezekkel a termékekkel már az egész monarchiái piacon szinte egyedülálló volt.
