Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
III. A csepeli gyáralapítás előzményei - 3. Csepel
III. A csepeli gyáralapítás előzményei 173 méteres, meglehetősen rossz út választotta el, amely azonban anyagszállításra nemigen volt alkalmas. 1892 novemberében megnyílt a Budapest—Ráckeve közötti 20 kilométeres vasútvonal, viszont ez a sziget északi részét egyáltalán nem érintette, így fejlődését sem befolyásolta. Vagyis minden kedvező előfeltétel ellenére a csepeli gyártelep létesítése egyáltalán nem volt mentes a kockázattól. Jellemző a falubeli viszonyokra, hogy a községben mindössze két tanító, hat iparos és egy szatócs működött. 1890-ben a 2246 lakos 270 lakásban élt.69 Az 1893-es gyáralapítás eleinte nem jelentett döntő változást a falu életében. Szakképzett munkaerő nem volt a községben, ezek elsődlegesen Budapestről jöttek, a helybeliek közül ekkor még viszonylag kevesen dolgoztak a gyárban, feltehetően leginkább azok, akik korábban Budapestre jártak dolgozni. A fejlődést azonban jelzi, hogy 1893- ban először orvost alkalmaztak a községben, 1896-ban pedig az állami iskolában a tanítói lakást is tanteremmé alakították, s a tanítók száma háromra emelkedett. A gyár egyre rohamosabb fejlődése a századfordulóra már tükröződött a lakosság számában és összetételében. 1900-ban 4568 lakosa volt a községnek, ennek 61,4%-a (2815 fő) képviselte az ipari népességet, 7,6%-a (348 fő) a kereskedelmit és a közlekedésit. Vagyis amíg Csepel lélekszámát tekintve még mindig messze elmaradt Rákos- palotától, Kispesttől, Erzsébetfalvától, Soroksártól, Budafoktól és Pestszentlőrinctől - Újpestről közel tízszer annyi lakosával nem is beszélve —, addig a lakosság összetételét tekintve az ipari lakosság aránya Erzsébetfalva mellett éppen Csepelen volt a legnagyobb. A Weiss Manfréd gyár jelentőségét mutatja, hogy amíg Csepelen ez volt az egyetlen gyár, addig például Budafokon 5, Újpesten pedig 13 iparvállalat működött. A nagyipari munkásság létszámát tekintve Csepel abszolút értékben is a második helyen állt Újpest mögött, messze megelőzve Rákospalotát, Soroksárt, Erzsébetfalvát és Budafokot. A főváros peremén fekvő községek adták a budapesti ipari munkásság 6-7%-át, ez azt jelenti, hogy az ezekben a községekben élő ipari népességnek mintegy fele a fővárosban dolgozott. így Erzsébeten az ipari népesség kétharmada, Újpesten és Kispesten 40-50 %-a nem helyi üzemekben dolgozott. Csepelen - Budafokhoz hasonlóan - nem laktak ingázó munkások, sőt a munkások jelentős része éppen Budapestről járt Csepelre dolgozni. A természetes népszaporulattól eltekintve a lakosság számának emelkedése teljes mértékben az ipari népesség növekedését jelentette, ha nem is fedezte azt teljes egészében. A bevándorlók mellett egyre több helybéli talált munkát a gyárban. A mezőgazdasággal foglalkozók aránya mindössze 22,4% volt, s abszolút értékben is jelentősen csökkent. Csepelen a századfordulón már 101 önálló kisiparos, 127 kisipari munkás és 586 nagyipari munkás lakott. A lakosság megkétszereződésével a lakásépítés nem tartott 69 Beregszászy 1969. 28. p; Berend-Ránki 1961; Faragó-Jobb é. n; Közvélemény, 1904.29.
