Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
III. A csepeli gyáralapítás előzményei - 3. Csepel
III. A csepeli gyáralapítás előzményei 171 szítése az összes szükséglet 30%-át irányozta elő (8 628 900 adag). A kávékonzervek 84%-át a minisztérium a négy szerződő vállalattól rendelte meg, Weiss Manfréd ennek előbb 24, majd 1916-tól 30%-át kapta, de a közös hadigazgatás biztosította az osztrák Landwehr számára rendelt kávékonzervek 80%-át is. A többi konzervfajtánál hasonló volt a helyzet, esetleges új fajtáknál a minisztérium a rendelések 50%-át tartotta fenn a szerződő gyáraknak, ebből Weiss Manfréd 32,5%-kal részesedett. Mozgósítás esetén a szerződés természetesen értelmét vesztette, a Hadügyminisztérium békében a kvóta alapján rendelt, háború esetén viszont az egyes gyárak kapacitását vette alapul.62 Bármennyire körültekintően és előrelátóan választották is ki a Weiss fivérek 1882- ben a telephelyet, a kilencvenes évek elején megnyíló lehetőségek túlszárnyalták a kezdeti elképzeléseket. A Weiss fivérek ezért 1891-ben elhatározták, hogy különálló tölténytöltő gyártelepet létesítenek Erzsébetfalván. A megyei alispán erről értesítette a Belügyminisztériumot, amely viszont a Hadügyminisztériumtól kért szakvéleményt. Bécsben a kérést a katonai műszaki bizottsághoz továbbították. A válasz a Kereskedelmi Minisztériumon keresztül végül eljutott a Belügyminisztériumba, ahol 1892 júliusában megállapították, hogy az Erzsébeten vásárolt telek nem felel meg a Hadügyminisztérium által meghatározott követelményeknek.63 Ugyanebben az időben merült fel a kamarában a rakodópart kiépítésének terve. Weiss Berthold az elsők között támogatta a javaslatot, és rögtön kérte, hogy jelöljenek ki számára egy részt a létesítendő rakodópartból. A kamara bizottságot küldött ki a kérdés tanulmányozására, amely Csepel-szigeten javasolta létrehozni a kereskedelmi kikötőt. Weiss Berthold minden ellenérvet félresöpört, s mint a kiküldött bizottság elnöke javasolta, hogy a kamara az ügyben felterjesztéssel forduljon a miniszterhez. A javaslat 1894-ben, majd 1901-ben ismét napirendre került, a szabad kikötő létrehozása azonban néhány évtizedet még váratott magára. A Weiss fivérek viszont rátaláltak Csepelre.64 3. Csepel Csepel, ez az eredetileg honfoglalás kori település a 17. század végére szinte pusztasággá vált. 1717-ben vetették meg az új község alapjait, az itt letelepülő 19 jobbágycsalád közül 12 illírnek nevezett délszláv, 7 pedig német volt. 1770-ben már 42 család élt a községben: 16 telkes jobbágy, 12 házas és 3 házatlan zsellér. 1816-ban a lakosság száma meghaladta az ötszázat, zömük zsellér volt s főleg német. Az 1838. évi árvíz a község 114 házából 106-ot teljesen elpusztított. Ezt követően telepítették a falut a ké62 ÖStA KA ZSt KM MLA 1914. 12A 50-4/13. 63 MNLOLK231 1891-84201,1892-2-41810. 64 MNLOLZ 195 BK1K jegyzőkönyve 1892. 4, 7, 8, 9. sz, 1894. 6.sz, 1901.4. sz. A csepeli kereskedelmi kikötő történetéhez lásd Adatok 1909, Mauer 1928; Incze-Jenei 1965.
