Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)

V. A Weiss Manfréd-gyár a háborúban - 3. Weiss Manfréd a háborúban

308

V. A Weiss Manfréd-gyár a háborúban

17. kép. Weiss Manfréd síremléke a Salgótarjáni utcai zsidó temetőben. Nagy Károly Zsolt (MTA ВТК N1) felvétele

tagadja zsidóságát. Életmódja, lakása, öltözködése polgárian puritán volt, noha főrend és báró volt. Reggeltől késő estig dolgozott, mintha a saját gyárának a legbuzgóbb tisztviselője lett volna [...] Nem sütkérezett a népszerűség napjában, évtizedekig még mél- tóságos úr sem volt, kerülte a kitüntetéseket, és amikor a királyi elismerés bárói rangra emelte, ugyanaz a Weiss Manfréd maradt, az alkotó, dolgozó, jótékony, családjának és művészi szenvedélyeinek élő polgár.” Kortársai emlékezetében egyszerű fekete ruhájában, fekete nyakkendőjével, fekete cúgos cipőjével és fehér ingében maradt meg.

Weiss Manfréd, ha nem is legalul kezdte, olyan pályát futott be, amely szinte egyedülálló az addigi magyar történelemben, miközben felépítette az ország mindmáig legnagyobb iparvállalatát.