Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
V. A Weiss Manfréd-gyár a háborúban - 2. Háborús munkaviszonyok
286 V. A Weiss Manfréd-gyár a háborúban tarizálását. Ennek alapján mintegy 12 ezer munkást népfelkelő osztagokba soroltak. Ezek mellé 6 tisztből és 360 fős legénységből álló keretosztagot rendeltek ki.37 A munkásokat feleskették, és kiterjesztették rájuk a katonai bíráskodást és fegyelmi fenyítő hatalmat. Termelő tevékenységükben változatlanul a gyári igazgatás alá tartoztak. A belügyminiszter augusztus 4-én bejelentette, hogy a csepeli lőszergyár fontosságára való tekintettel törvényjavaslatot fog beterjeszteni a csepeli rendőrség felállításáról. Ez egy héttel később meg is történt.38 Ez az eseménysor alapjaiban ingatta meg a nemrég még szilárdnak látszó kapcsolatrendszereket. Amíg áprilisban a Vas- és Fémmunkások Szövetsége még bízvást kérhetett 50 ezer koronás kölcsönt a gyár igazgatóságától a felállítandó Munkásotthonhoz, addig augusztus végén a gyár vezetése megtagadta a vasasok országos közgyűlésére kiküldött 15 csepeli munkás szabadságolását. A központi vezetőség mindent megtett korábbi tekintélyének helyreállítására. Nem véletlen, hogy a kongresszuson éppen a csepeli főbizalmi, Cservenka Miklós39 vetette fel a munkások és a szövetség közötti távolodás kérdését, mondván: „a munkásügyi panaszbizottsággal eltöltött időt sajnálja, azt jobb ügyre is lehetett volna felhasználni, mert ez a bizottság a maga nehézségével csak panaszokat váltott ki a munkásokból a szövetség ellen”. Október végén a szövetség titkára, Miákits Ferenc öttagú csepeli küldöttséget vezetett (közöttük Bajáki Ferenc40 és Cservenka) Tisza István miniszterelnökhöz. Tisza a találkozó végén megígérte, hogy alaposabban tájékozódik, és lehetőség szerint elősegíti a munkások sérelmeinek orvoslását. A Népszava - jogosan - már-már árulással vádolta a vasasokat, és határozottan elítélte az ilyen jellegű kísérleteket. A Vas- és Fémmunkások Lapja — érthetően - védelmébe vette az akciót, beismerve annak burkolt célját: „Ebben az ügyben most már az az egyedül fontos, hogy a csepeli munkásság felpanaszolt bajaira tényleg nyerjen orvoslást és ne csalódjék abban a bizakodásban, hogy ezen lépésével helyzetén javított. Fontos továbbá az is, hogy ha csalódni volna kénytelen, akkor csalódásáért ne tegye felelőssé a pártot és a szakszervezeti mozgalmat, s mindenekelőtt ne a 37 A MÁVAG-ban, a Wolfner-gyárban, Aninán, a salgótarjáni kőszénbányában egyenként mintegy 5-5000 munkást osztottak be ilyen osztagokba. A Danubiusban az 1916. november elejei munkamegtagadást követően rendelték el a munkásosztagok felállítását. 38 HL 1.28. HM 4-1473/4.a oszt. ein. - 1917, HL 1.28. HM 1384/4.a oszt. ein. - 1917; Magyar Gyáripar, 1916. 21; Jászai 1916. 5-6. p; MNL OL К 26 A Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm. közigazgatási bizottságának 1915 második félévi jelentésével kapcsolatos belügyminiszteri átirat a miniszterelnökhöz. 39 1916-tól a vas- és fémmunkások szabad szervezetének titkára és a csepeli Weiss Manfféd-gyár főbizalmija, több évig a pártvezetőség tagja volt. 1919 októberétől a szociáldemokrata párt titkára. 1920-ban különítményesek gyilkolták meg. 40 17 évesen, 1900-ban lépett be a szociáldemokrata pártba, Csepelen a lakatosok főbizalmija volt, 1917- től a vasas szakszervezet gyáripari lakatos szakosztály titkára lett. A Tanácsköztársaság idején a szociális termelés népbiztosa, a Népgazdasági Tanács elnöke volt. A „népbiztos perben” életfogytiglani fegyházra ítélték, 1922-ben fogolycserével Moszkvába került, szakmunkásként dolgozott. 1939 januárjában kivégezték.
