Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
IV. A csepeli gyár - 8. A csepeli nagyüzemi munkásság kialakulása
252 IV. A csepeli gyár 17. táblázat Budapest gépgyári és a csepeli munkásság előző foglalkozása 1913-ban (%) Csepel Budapesti gépgyár szakmunkás férfi nő összesen vas- és gépipari gyári munkás 51,9 22,226,5 41,15 vas- és gépipari kisipari munkás 11,63,5 8,44 egyéb munkás 15,4 25,9 27,0 22,9 11,50 külföldről 1,90,6mezőgazdaságból9,9 16,2 8,2 4,17 tanonc, illetve első munkahely 9,6 39,5 56,8 34,1 9,37 ismeretlen 9,6 2,54,2 25,37 Forrás: CSM Munkásiroda munkakönyvek; Lackó 1961. 103. p. Az életpályában meghatározó szerepet játszott a viszonylag magas fluktuáció. így az 1910—1914 között Csepelen dolgozó munkásoknak több mint fele már korábban is dolgozott vagy Csepelen, vagy a Weiss Manfréd-féle konzervgyárban. Ez a fluktuáció akkor csak részben, szinte alig jelentette az osztályharc egy sajátos formáját, vagyis azt, hogy a munkások a munkahely változtatásával kívántak életkörülményeiken javítani, sokkal inkább a konjunkturális ciklusoktól függött, amelynek hatására a csepeli munkásság létszáma szinte egyik napról a másikra többszörösére nőtt, vagy akár törtrészére csökkent. A gyári munkásság életszínvonalának fejlődéséről a hazai szakirodalomban alapvetően egységes nézet alakult ki. Eszerint a reáljövedelmek az 1890-es évek közepéig - a századfordulóig - lassan emelkedtek, majd a századforduló után - a világháború előtti évtizedben - előbb lassan, majd gyorsuló ütemben csökkentek.117 Hosszú ideig a nem117 A gyári munkások reáljövedelme Berend T. Iván és Ránki György szerint 1900-1913 között mintegy 5-6%-kal csökkent. (Berend-Ránki 1955. 214. p.) Hasonló nézetet képvisel Lackó 1961. 104. p. és Katus 1978. I. 267. p. A reáljövedelmek kiszámításánál kétségkívül meghatározó szerepe van a populációnak. Más szóval a reáljövedelmek adott változásai nem feltétlenül a valós jövedelmi viszonyokat, hanem a populáció változásait tükrözik. így tehát feltehetően valóban beszélhetünk a munkásság reáljövedelmének csökkenéséről, de ez nem a tényleges jövedelmek alakulásából adódik, hanem a munkásság összetételének változásaiból. Saját számításainknál azonban nem tekintettük a munkásságot egységes populációnak, s így adataink is a valós jövedelmi viszonyokat tükrözik. Ezen kívül külön vizsgálat tárgyát képezi az a kérdés, hogy a csepeli reáljövedelmek alakulása mennyiben tükrözi az országos helyzetet. A reáljövedelem számítása az adott időszakban - figyelembe véve a munkaidő csökkenését - egyébként is rendkívül problematikus. A csepeli munkásság esetében a reál
