Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)

IV. A csepeli gyár - 8. A csepeli nagyüzemi munkásság kialakulása

248 IV. A csepeli gyár 12. kép. A csepeli lőszergyár munkásnői, 1894. Ismeretlen fényképező felvétele. Csepeli Helytörténeti Gyűjtemény A munkásság kor szerinti összetétele nem szakmák szerint tagozódott, lényeges különbségek csak a férfi- és nőmunkások között figyelhetők meg. A világháború előtti években a munkásnők több mint 90%-a még nem töltötte be a 40. életévét. A szakmun­kásoknál 77% ez az arány, a képzetlen férfimunkásoknál pedig 72%. A nőknél ezen belül feltűnő a 20 éven aluliak magas aránya (70%).116 A gyár vonzási körzete a kezdeti időszakban viszonylag szűk volt. A gyár munkás­ságának túlnyomó többsége még a századfordulót követő években is Pest megyében született. A képzetlen férfiaknál a csepeli (község és sziget) születésűek, a nőknél a csepeli (község) és a budapesti születésűek domináltak, a szakmunkásoknál elsődlege­sen a fővárosiak, bár náluk a migrációs folyamat sokkal határozottabban érvényesült, különösen Közép- és Dél-Dunántúlról. Ez az évtized második felében egyre inkább kiterjedt a képzetlen munkásokra is, s ebben az időszakban már kialakult a gyár végle­ges migrációs környezete, ami a gyár viszonylag közvetlen környezetén túl elsősorban éppen a Közép- és Dél-Dunántúlt foglalta magába. A Monarchia Lajtán túli és horvát területeiről elenyészően csekély számú munkás került Csepelre, leginkább szakmun­116 Mint említettem, a mintavétel éppen a kormegoszlást torzítja, de ez az arányokon nem változtat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom