Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
IV. A csepeli gyár - 7. A Weiss testvérek a csepeli gyáralapítás után
IV. A csepeli gyár 237 Kivált a Magyar Textilipar Rt-ből, nem foglalkozott telekügylettel, és új alakításokat sem tervezett, hanem tagja lett az Országos Iparegyesület kebelében működő gyáripari szakosztály választmányának, majd aktívan részt vett a Gyáriparosok Országos Szövetségének megalakításában. Tagja lett az előkészületeket végző intéző bizottságnak, s bátyjához hasonlóan a GYOSZ vezetésének. A nagyburzsoázia gazdasági megerősödése és politikai háttérbe szorulása megkövetelte a gyáripar érdekképviseleti szervezetének létrehozását. Az egyes ipari szakmai szervezetek jellegükből adódóan nem tölthették be ezt a szerepet. A hivatalos érdek- képviseletek, a kamarák kevés szolgálatot tettek a nagyiparnak. A GYOSZ előkészítésére létrehozott intéző bizottság által kibocsátott felhívást 55 gyáros, illetve gyári képviselő írta alá. Ennek alapján került sor 1902. május 29-én az alakuló közgyűlésre. Ezen Chorin Ferenc a GYOSZ szükségességét azzal a gazdaságpolitikai bizonytalansággal indokolta, amelyet elsődlegesen az agráriusok nagyiparellenes támadásai idéztek elő. Az alapszabály értelmében tag csak gyár lehetett, a tulajdonosok és igazgatók pártoló tagként vehettek részt a szervezetben. A megalakuláskor 14 cukorgyár, 6 kőolaj-finomító, 5 villamossági üzem, 17 gőzmalom, 9 vegyészeti gyár, 17 szeszgyár, 31 vas- és gépipari üzem, 12 textilipari vállalat, 6 sörgyár, 5 papírgyár, 3 gyufagyár, 3 cipőgyár és egy bőrgyár csatlakozott a GYOSZ-hoz, amelynek taglétszáma a pártoló tagsággal együtt 235 volt. A magyarországi gyáraknak tehát mintegy 6%-a képviseltette magát a szervezetben, ezek azonban - leszámítva a Hitelbank érdekeltségeit, amelyek csak később léptek be — döntő többségükben a legjelentősebb vállalatok voltak. Nem sokkal később megalakult a GYOSZ győri, majd a pozsonyi, a szegedi, a temesvári, a brassói, az aradi, a nagyváradi stb. fiókja is. A megalakulást követő években a GYOSZ valóban hatékonyan képviselte a hazai gyáripar érdekeit. 1905-ben Weiss Manfrédot beválasztották a Kereskedelmi Bank igazgatóságába, s ezzel a magyarországi fináncburzsoázia egyik legbefolyásosabb képviselőjévé vált. Ugyanakkor jó viszonyban volt Szterényi Józseffel, aki ekkor már egyre inkább a kereskedelmi tárca tényleges irányítójának számított. Sőt — egy kortárs állítása szerint — Weiss Manfréd Szterényi felkérésére Csehországba utazott, hogy iparosokat toborozzon Magyarország számára. Ez a szépen hangzó és valóban komoly befolyásra utaló megállapítás sajnos ma már aligha ellenőrizhető. Komolyságát azonban a kortárs szerző maga kérdőjelezi meg azt állítván, hogy Weiss Szterényihez fűződő kapcsolatának köszönhette, hogy magasabb árai ellenére megrendeléseket kapott a közös Hadügyminisztériumtól. A minisztérium iratanyaga azonban arról tanúskodik, hogy Weiss Manfréd sohasem szállított drágábban, mint Lajtán túli vetélytársai, sőt a konzerveknél az alacsonyabb beszerzési árra hivatkozva a Hadügyminisztérium árubeszerzői gyakran lenyomták a Weiss-féle konzervek árát. A protekcionizmus vádja már csak azért is nevetséges, mert - amint azt a balkáni események kapcsán is láttuk - Weiss Manfréd-
