Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
IV. A csepeli gyár - 1. A gyár fejlődésének főbb mozzanatai
182 IV. A csepeli gyár dott el, erőteljesen sújtotta a nehézipar fejlődését, és különös élességgel jelentkezett a hadianyaggyártásban. A csepeli gyár fejlődésében a kibontakozó válság fordulópontot jelentett. Weiss a vadász- és revolvertöltények gyártása helyett tüzérségi lőszerek gyártásával kísérletezett. Ennek bevezetése ugyan sokkal bonyolultabb és kockázatosabb volt, de éppen a kereslet csökkenése révén lehetőség nyílt arra, hogy az amúgy is veszteségesnek ígérkező éveket az új ágazat bevezetésére fordítsa. 1901-ben — ötévi kísérletezés után - megkezdték a gyárban a tábori sütőberendezések gyártását is. 1902 végére a konzervgyártást nem számítva a befektetett tőke 3,5 millió korona volt, ebből a legnagyobb súllyal a tüzérségi lőszergyártás részesedett (1,2 millió korona), ezt követte a gyalogsági lőszerek élesre szerelése (870 ezer korona), a hengermű (760 ezer korona) és végül a konzervgyár területén működő gyalogsági tölténygyártás, illetve az ehhez kapcsolódó fémfeldolgozás (650 ezer korona). Az egyes gyártási ágazatok tőkeigényessége és konjunkturális helyzete alapvetően különbözött egymástól. Ennek megfelelően 1903-ban az említett üzemrészek munkáslétszáma 1246 fő volt, ebből a Máriássy utcai konzervgyárban 340, a csepeli gyalogsági lőszergyárban 330, a tüzérségi lőszergyárban 280 és a hengerműben szintén 280 munkás dolgozott. A 9 millió koronás termelési értékből 3,5 milliót képviselt a hengermű, 2,5 milliót a csepeli lőszergyár, 1,8 milliót a konzervgyár (konzervgyártás nélkül) és mindössze 1,2 milliót a tüzérségi lövedékgyártás.6 A termelést egyre inkább akadályozta, hogy Csepel ebben az időben még mindig fiókvállalatként működött, a cég központi egységei változatlanul részben a konzervgyárban, részben a budapesti irodában voltak elhelyezve, miközben a tényleges termelés súlypontja Csepelre helyeződött át. Lényeges változtatásra végül 1904-ben került sor. Ekkor a kereskedelmi irodát kihelyezték Csepelre, és megkezdődött a Máriássy utcai, vagyis a konzervgyári fémfeldolgozás kitelepítése is. Ezzel a csepeli gyártelep lényegében átvette az anyavállalat szerepét. 1902-ben Weiss Manfréd még több mint 300 ezer koronás veszteséget mutatott ki, a következő évtől azonban ismét nyereségessé vált a termelés, ugyanakkor erőteljes ütemben folytatódtak az új beruházások is, különösen a gyalogsági lőszergyártásban.7 Az ehhez szükséges egyre nagyobb energiaigény kielégítésére 1904-ben felállították a gázgépházat, a barnaszén generátorgázzal működő 700 lóerős gázmotort a hozzá6 MNL OL К 269 1904-66736. A közölt adatoknál feltétlenül figyelembe kell venni, hogy egyes üzemrészek alapfeladata a többi üzemrész szükségleteinek kielégítése volt. 7 A gyártelep veszteségeire vonatkozó adatok elsődlegesen Weiss Manfréd kérvényeiből ismeretesek. Az állami ipartámogatás ismertetett ellentmondásai következtében, újabb kedvezmények megszerzése érdekében, Weiss Manfrédnak a vállalat eredménytelenségét kellett igazolnia. Az 1902-es veszteséget azonban egyéb adatok (belső könyvelés) is alátámasztják. MNL OL К 269 1904-66736.
