Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
III. A csepeli gyáralapítás előzményei - 3. Csepel
172 III. A csepeli gyáralapítás előzményei sőbbi szabad kikötő területéről mai helyére. A következő év végére 90 ház épült, 1846- ban már közel 1000 lakosa volt a falunak. A falu lakossága viszonylag egyenletesen növekedett, 1869-ben 1329, 1876-ban 1606 fő volt. Átmeneti visszaesés után (1880: 1526 fő) 1890-re a korábbi trend folytatódott, ekkor ugyanis a lakosság létszáma - az 1885—1887 között pusztító fekete himlő járvány ellenére - 2246 fő. A lakosság 1880-ig színkatolikus és döntő többségében német volt, 1890-ben már jelentős a más vallásúak száma, s előrehaladt a falu elmagyarosodása.65 A sziget - elsősorban vályogos öntéstalajú és fútóhomok - földterületének jelentős része még a 20. század fordulóján is a királyi család tulajdonát képezte, Csepelen a határ harmadát, Szigetszentmiklóson ötödét, Tökölön és Ráckevén negyedét birtokolták. A község határához tartozó mintegy 3500 holdnyi területen 1865-1895 között megkétszereződött a szántó és háromszorosára nőtt az erdő területe. Tért hódított — a kevés kert ellenére - a bolgár rendszerű zöldségtermesztés is. A kedvezőtlen természeti adottságok a helybelieket sok esetben a Duna túlsó partjára kényszerítették. így számos csepeli járt Budafokra szőlőt művelni, s a ráckevei határ legjobb szántói is a túlsó parton, Peregtől66 délre terültek el.67 Csepel a kilencvenes évek elején változatlanul mezőgazdasági jellegű település maradt, de az ismertettet változások azt is jelzik, hogy kialakulóban volt a lakosságnak az a rétege, amely már a közeli fővárosban kereste kenyerét. Fejlettségi szintje hozzávetőlegesen megegyezett a közeli Nagytétényével, jelentőségét tekintve tehát lényegesen elmaradt nemcsak Újpesttől, hanem Rákospalotától, Kispesttől, Erzsébetfalvától, Soroksártól és Budafoktól is, amelyek - Újpesttől eltekintve - ekkor még sem saját iparukkal, sem Budapest munkaerő ellátásban nem játszottak komoly szerepet. A szigeten a Mauthner Ödön-féle magtisztító volt az egyetlen - mezőgazdasági jellegű - vállalat. Csepel földrajzi adottságai, a főváros és a Duna közelsége, kedvező talajviszonyai - önmagukban - Újpesthez hasonló fejlődést biztosíthattak volna. Hiányzott azonban ennek egyik legfontosabb előfeltétele, a közlekedés. Hiába volt Csepel alig három kilométernyire a fővárostól, a Duna 1872-ig legyőzhetetlen akadályt jelentett. Ekkor épült meg a Gubacsi-gát, de Csepel még ezt követően se vehette fel a versenyt Újpesttel, ahol 1863-ra elkészült a kikötő, két évvel később pedig már lóvasút kötötte össze a Kálvin térrel, a hatvanas évek végén pedig létrejött a közlekedési kapcsolat Rákospalotával és Megyerrel is. A fővárostól délre eső iparvidék sokkal kedvezőtlenebb helyzetben volt, csak 1890-ben épült fel a Duna-parti teherpályaudvar, illetve már 1887-ben az Erzsébetfalvát és a Közvágóhidat összekötő HEV-vonal.68 Csepel számára ez az utóbbi nagyjelentőségű volt, hiszen a vasúthálózattól ezt követően már csak egy három kilo65 Csepel 1892 előtti történetéhez lásd Kubinyi 1965. 66 Pereg Árpád-kori eredetű település, 1950-től Kiskunlacházához tartozik. 67 Bodor 1934. 33. p. 68 Berend-Ránki 1961. 539-540. p.
