Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

Jegyzetek

329 Iratok VII. 359. skk. 330 Az 1836. április 18-i királyi leiratot 1.: Iratok VII. 452. sk., vö.: KLÖM V. 653. sk.; az ezen leiratra adott válaszfelirat szövegét 1.: Iratok VII. 570. sk. 331 Az 1836. évi IX. te. részletes ismertetése és értékelése nem lehet ennek a tanulmánynak a feladata. A törvény — noha lényeges változást nem hozott a községek igazgatási rendszerét illetően — mindenképp jelentős közjogi intézkedésnek minősül, a legmagasabb rendű jogszabály formájában szabályozta ezt a kérdést, amelyet addig — amint Csizmadia Andor írja — „csupán a szokásjog, a földesúri kiváltság, vagy az urbárium — kivételesen valamely falutörvény — rendezett" (Csizmadia 1976. 61.). Kérészy Zoltán azt hangsúlyozza, hogy a törvénycikk, amelynek határozmányai a nemesi közbirtokosság által lakott községekben történő bíróválasztásra is kiterjedtek, ,,már a községi igazgatás általánosabb rendezését látszik célozni". Hozzáfűzi, hogy az ezen törvénnyel eszközölt rendezés „az úrbéri jogrend keretében történt ugyan, s a községeket az állami közigazgatás tagozatává nem emeli, mindazonáltal azokat némileg közelebb hozza a vármegyéhez, különösen annálfogva, hogy a jobbágyközség berendezésében és működésében a megyei hatóság befolyása, felügyelete s ellenőrző jogköre erőteljesebben jut kifejezésre" (Kérészy 1942. 14., 17.). Ezekkel a megállapításokkal szemben Komjáthy Miklós a törvénycikknek sem elvi, sem gyakorlati szempontból nem tulajdonít különösebb jelentőséget (Kring 231. skk.). Komoróczy viszont úgy látja, hogy a törvény „a korábban eltérő gyakorlatot egységesen szabályozta, és megállapította a politikai község fogalmát" (Komoróczy 1974/b 257.). Komoróczy György közlése azonban a valóságnak nem felel meg: a politikai község fogalma az 1836. évi IX. törvénycikkből a legnagyobb jóakarattal sem olvasható ki. Nem fedi a tényeket Komoróczynak az a megállapítása sem, hogy a szóban forgó törvény a községi igazgatás területén egységes szabályozást léptetett életbe. Hatása azonban kétségkívül volt: például Zalaegerszeg esetében nagy valószínűséggel feltételezhető, hogy a törvénycikk intézkedéseinek figyelembevétele nagymértékben hozzájárult a közigazgatási tevékenység szervezettebbé és hatékonyabbá tételéhez. (Erről 1.: Simonné 148., 156.) 332 BFL. Buda. Országgyűlési iratok. 333 Jegyzőkönyv XIII. 31. 334 Az uralkodó javaslatát 1.: Iratok I. 3. skk., vö.: KLÖM I. 15. sk.; az 1833. december 27-i kerületi ülésről 1.: uo. I. 38. skk., 44. skk.; az 1834. január 11 —i országos ülésről 1.: Jegyzőkönyv I. 46. skk., vö.: KLÖM I. 94. sk. A sorrenddel kapcsolatos vita a szakirodalomból jól ismert; itt annyit szeretnék csak röviden elmondani, hogy a megyei követek egy eléggé jelentős hányada — így Komárom, Bars, Tolna, Baranya, Mosón, Heves, Arad, Temes, Zólyom, Verőce, Pest és Torna megyék deputátusai — már a december 27-i kerületi ülésen síkraszálltak az úrbéri munkálat első helyen való felvétele mellett, igaz ezt a megyék egy része különféle feltételek teljesítésétől tette 257