Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

A városi követek és az úrbéri kérdés

ség elvét, s azok együttes életbe léptetését sürgették. A kormányfelelősség kérdését a liberálisok többsége is jó alkalomnak látta arra, hogy a nemesség adófizetésre kötelezésének még a lehetőségét is elutasítsa, s ezt mind liberalizmusának kétségbevonhatatlan bizonyítékát tüntesse fel. A rendek nagyobb része azonban kellő ,,reálpolitikusi" érzékről tévén tanúságot, a problémát nem kívánta különösebben bolygatni, s ezért az előző napon hozott határozatnál maradt." Az október 26-i országos ülésen Ravaszdy István küldői utasítására hivatkozva mégis visszatért a problémára, s a leghatározottabban elutasította a jobbágy telken élő nemesek megadóztatásánakgondolatát. Hasonló értelemben foglalt állást ez alkalommal Palóczy László, valamint Pogány József is. Máramaros, Veszprém, Sáros, Szatmár, Gömör, Bács, Ugocsa, Ung és Szabolcs vármegyék követei ugyancsak óvást jelentettek be az október 7-i határozattal szemben. A többség kitartott korábbi végzése mellett.

371 A vita majd egy év eltelte után folytatódott, miután az 1834. augusztus 28-i királyi leirat a jobbágy telken élő nemesek adóztatására vonatkozóan azt kívánta, hogy a későbbi rendezésre utalás maradjon ki a törvény szövegéből. Ez viszont azt jelentette, hogy ezek a nemesek valamennyi jobbágyi szolgáltatás teljesítésére kötelezettek lettek volna. Az 1834. szeptember 3-i kerületi ülésen elsőként felszólaló Balogh János ez ellen felemelte szavát, s a halasztást annál is inkább szükségesnek mondotta, mert a „személyes", valamint a „reális" terhek mibenléte tisztázatlan, már pedig Bars megye rendéi „a jobbágy-telekre szállandó nemeseket a személyes közterheknek alája vetni nem akarják". Balogh János álláspontjával szemben Nagy Pál, Somssich Miklós, Szallopek János, valamint Baloghy Imre a leirat elfogadása mellett szálltak síkra, a többség azonban most úgy határozott, hogy a kérdést akár az adóbiztosítási munkálat tárgyalásánál, akár per excerpta újra előveszi, s akkor döntenek majd arról, hogy melyek a jobbágy telekre háramló „személyi", illetve „dologi" terhek.

373 Ez a határozat a királyi leirattal szemben a rendek korábbi véleményének fenntartását, sőt megerősítését jelentette, ezért sem a nemesek megadóztatását ellenzőket, sem a nemesi adómentesség legalább részleges megszüntetését szorgalmazókat nem elégítette ki. A kérdés az országos ülésen, október 17-én és főleg 18-án megint csak heves vitákra adott alkalmat. Október 17-én Gyurikovics György lényegében megismételte 1822. október 8-án elmondott véleményét, az október 18-án felszólaló városi követek — Szánthó Mihály kivételével — ugyancsak amellett foglaltak állást, hogy aki jobbágytelket birtokol, legyen az nemes vagy nem nemes, minden azzal járó terhet tartozzék különbség nélkül viselni. Az uralkodói 152