Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

A városi követek és az úrbéri kérdés

maradniok. Dienes István ismét csak azt hangoztatta: nem logikus, hogy „amidőn a városi bíróhatóság volt tanácskozásban, a nemes vármegyék többsége a szabad választás elve kifejezését a maga helyére halasztotta", s így ,,az ország műveltebb polgárjai" osztályát ezen jog gyakorlásától bizonytalan időre elütötte, éppen a falusi lakosságot haladék nélkül ruházzák fel ezzel a joggal. A liberális megyei követek az eperjesi deputátus megjegyzésére nem reflektáltak, az álláspontjukat kifejtő Balogh János, Beöthy Ödön és Deák Ferenc inkább Vághyval szálltak vitába. A barsi követ leszögezte, nem felel meg a tényeknek az az állítás, hogy a községi választójog tervezett kiterjesztése példa nélkül álló lenne. Beöthy azt hangoztatta, hogy a városi követek azért hadakoznak a községi választójog kiterjesztése ellen, mert félnek, hogy a városok rendezése esetén ez precedensül szolgálna a tisztviselők választásának kizárólagos jogával rendelkező csoport hatalmának megnyirbálására. Deák arra hívta fel a figyelmet, hogy a választójog vagyoni vagy értelmiségi cenzushoz kötése jogtalan és ésszerűtlen, hiszen az ab ovo „személyes" jog, s attól kellő indok nélkül senkit sem szabad megfosz. • 323 tani. Balogh, Beöthy és Deák mellett a liberálisok más hangadói, így Palóczy László és Lónyay Gábor is felléptek azon elv védelmében, hogy a választójog „személyes" jog," de a továbblépés érdekében kompromisszumot is hajlandók voltak kötni. A főrendekhez intézett 1835. szeptember 16-i üzenetükben olyan megoldást javasoltak, hogy a hazátlan zsellérek csak azokban a helységekben kapjanak választójogot, ahol az addig is szokásban volt, s ezt az uralkodói leirattal összecsengő indítványt tartalmazta az 1835. szeptember 21-én kelt felirat is. Az erre adott október 28-i uralkodói válasz ezt jóváhagyta, de azzal a kiegészítéssel, hogy ne csak azokban a községekben vegyen részt annak valamennyi lakosa az elöljárók megválasztásában, ahol ezt a szokást korábban is gyakorolták, hanem azokban is, ahol a választás privilégiumokon alapult. 2 A kormány célja ezzel a kiegészítő javaslattal azt volt, amint erre a november 3-i kerületi ülésen Fekete István, Klauzál Gábor és Marczibányi Antal, majd az 1836. március 18-i kerületi ülésen Deák is rámutatott, hogy a tisztviselőválasztás azon módját, amelyet a „királyi városoknak annyiszor, s oly méltán rosszallott typusa szerint csak valamely electa communitas" gyakorolt, fenntartsa, illetve megerősítse. A rendek ezt a megoldást természetesen nem voltak hajlandók elfogadni, legfeljebb csak azokban a helységekben óhajtották a privilégiumokban meghatározott választási szokást megtartani, amelyek a földesúri hatalom alól már felszabadultak. Ezt az elvet 1836. április 13-i feliratukban egyértel136