Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Bányavárosok - Mátyás-Rausch Petra: A liptói nemesércbányászat a 16. század második felében
112 Bányavárosok így lehetett folyamatos a termelés az egyes bányákban.22 A mélyművelésű bányák üzemeltetéséhez, a bányavíz kiszivattyúzásához komoly tőkebefektetésre is szükség volt, amit kizárólag „helyi erővel” nem lehetett megoldani. Ezt jól bizonyítja, hogy a század második felében leginkább a közeli Besztercebányáról, Késmárkról jöttek vállalkozó kedvű szakemberek, de jöttek vállalkozók Krakkóból és Boroszlóból is, az utóbbi városból származott Daniel Goppel.23 Ebből az is kitűnik, hogy a térséget stagnáló állapotából kimozdító nagyobb te- lérfeltárásokat követően vonzó célponttá vált a terület. Gazdagabb bányavárosi polgárok, valamint a dél-lengyel területről származó üzletemberek vágtak bele a könnyűnek éppen nem mondható feladatba. Az 1550-ben kezdődő kutatásokat követően szinte azonnal megszülettek az első kamarai jelentések a fiskális birtokokon feltárt új járatokról. A jelentések mindegyike kiemelte, hogy kiváló adottságokkal bírnak az itteni bányák, de az érc kitermelése komoly kihívás, leginkább a bányavíz elvezetése teszi próbára a bányászokat.24 Abban Wenzel Gusztávval egyet kell értenünk, hogy a liptói bányászat 16. századi történetére nagy hatással volt Leonard Kesler besztercebányai polgár és társai, Jacob Tailer, valamint Michael Kreuter 1550-ben elindult bányavállalkozása.25 A Kesler-féle bányavállalkozás mindhárom tagja erősen kötődött a bányászathoz. Leonard Kesler a bócai bányákon felül több besztercebányai bányában is résztulajdonos volt. Az úrvölgyi bányák bejárására kiküldött biztosok, Paul Rubigallus és Jakob Gienger leírása szerint Kesler újabb telé- reket tárt fel a kimerülőben lévő bányák mellett, így a kincstárnak alkudoznia kellene vele, hogy mennyiért adná cl az általa feltárt helyeket.26 1584-ben Hans Steinberger kamarai biztosnak már Kesler örököseivel kellett tárgyalnia 22 Tárna: egy szűkre fogott vájógödörből (latinul puteus, németül Grube) indulva egyenletes keresztmetszetű fejtőmű kialakítása, amelyen keresztül lehetett a későbbi aknát mélyíteni, hogy így jussanak el az ércet tartalmazó telérek felé. Fodina: akna, azaz mélyszintű fejtőmű. Lásd Paulinyi 1966. 35-38. p.; Agricola 1985. 125. p. 23 Wenzel 1880. 211, 301. p. Goppel Dániel és Kubinyi Kristóf magyar nemes közötti per egyik jegyzőkönyvét Wenzel Gusztáv közölte munkájában. Lásd Wenzel 1880. 291- 316. p. Besztercebánya ma Banská Bystrica, Késmárk ma Kežmarok, mindkét település Szlovákia. Boroszló ma Wroclaw, Krakkó ma Krakków, mindkét település Lengyelország. 24 ÖStA HKA VUG RN 17 föl. 1-10.; Mátyás-Rausch 2014a. 259-261. p. 25 Wenzel 1880. 209. p.; Péch 1880. 213. p. 26 Péch 1880. 237. p. Jakob Gienger az Alsó-ausztriai Kamara tanácsosa volt 1565-1568 között, illetve a Selmecbányái kamara vezetője. Lásd Archaeologiai Közlemények, 1886. 98. p. Rubigallus Pál a legelőkelőbb Selmecbányái polgárok egyike volt, Wittenbergben tanult, több latin nyelvű munka fűződik a nevéhez. Részt vett az 1547-1548-ban zajló augsburgi birodalmi gyűlésen, igen jelentős jövedelemre tett szert a bányákból, többek között a kincstárnak is adott kölcsön 20 000 forintot, majd zálogba kapta 1570-ben a lipcsei várat minden tartozékával együtt. Lásd uo. 97. p.; Péch 1880. 281-282. p.
