Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
A diétai szereplők
Számukra a megyei követség csak pályájuk előkészítő-megalapozó szakasza, rangemelést a központi kormányhatósági hivatali munkájuk elismeréseként kaptak. A követek többségnek azonban a vármegyei hivatalvállalás mellett a vármegyei követség karrierje csúcsát jelentette. A kormányhatósági hivatalra való előléptetést nyertek területi megoszlásáról megállapítható, hogy az ország nyugati, északnyugati vármegyéiből (Nyugat-Dunántúl, Felvidék északnyugati része) arányaiban többen kerültek ki, mint az ország többi részéből. Ennek oka e régió családjainak intenzívebb gazdasági, kulturális, politikai kötődése Bécshez és Pozsonyhoz, illetve az ott befolyással bíró főnemesi családokhoz.1234 Megfigyelhető ugyanakkor, hogy a Felvidék középső részének (Liptó, Nógrád, Gömör) famíliái közül majdnem akkora súllyal voltak jelen a Királyi Táblán annak pesti központjához való közelsége miatt, mint a nyugat-dunántúliak.1235 Egyedül az ország keleti, délkeleti régiójának családjai hiányoznak a listából.1236 A protestánsokat a közhivatalokból kizáró Carolina Resolutio (1731) miatt nem katolikus családok sarjai nincsenek köztük.1237 Az országos pozíciókba így előreléptetett személyek kb. 25%-a (7 fő), vagyis az összes megyei követ kb. 12%-a vállalta el pályája során egy vagy több távollévő főrend képviseletét.1238 Az egyes életpályák áttekintése után úgy tűnik, hogy a sikeres, országos pályafutást maguk mögött tudó köznemesek egy része még „pályakezdő” ifjúként vállalta el a távollévő követségét, a tudatos karrierépítés jeleként.1239 1234 A Helytartótanács köznemesi tanácsosaival kapcsolatban Fallenbüchl Zoltán bizonyítja, hogy azok között is felülreprezentáltak voltak az ország északnyugati részéről (Trencsén, Nyitra, Pozsony, Moson) származóak. Az előléptetett követek között ehhez képest nagyobb a szórás az egyes megyék között: Fallenbüchl 1989.61. 1235 A térségben az egyik legjobb „ugródeszkát” jelenthette a regionális és országos hivatalok felé a Gömör megyei követség- és hivatalvállalás, ahonnan különösen sok személynek és családnak indult ki későbbi karrierje. Hivatalt vállalt itt az 1751. évi vármegyei diétái követek közül pl. Pletrich László (későbbi ítélőmester és helytartótanácsos), de Seldmayer László Sebestyén, Torna vármegye követe, későbbi kerületi táblai ülnök is. Galánthai Baloghjános, az 1764-1765. évi országgyűlés későbbi ellenzéki követe, a Királyi Tábla majdani királyi ülnöke, itt (is) volt alispán néhány évig (1757-1764). Minderre ld. a korabeli megyei monográfiát: Bartholomaeides 1806-1808. 761., 765. 1236 Hasonló megállapításra jutott Csanád megye kapcsán Szíjártó István is a megyei szolgálatban álló köznemesek országos hivatalokra való előrelépési lehetőségeit vizsgálva akadémiai doktori értekezésében. Erre: Szíjártó 2017.80-81. 1237 A központi kormányhatósági hivatalviselőire: Sebők 2012. 15—50.; Ember 1940. 197—267.; Fallenbüchl 1967.193-236.; Fallenbüchl 1992. 283-334.; Vámos 2011. 72-104. A fejezetben található, központi kormányhatósági hivatalviselésre vonatkozó adataim többnyire innen származnak. 1238 Ez alatta marad valamivel a 18. század többi országgyűlésén (1708-1792) tapasztalható 32% körüli átlagnak (71-ből 23 fő): erre: Vámos 2014.277. 1239 Vámos 2013.277. 248
