Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

VII. Vasgyártás és vasgazdálkodás

Az eredeti forrásokból azonban még néhány érdekes részletet tudhatunk meg Heckenast Gusztáv könyvéhez képest. A bányavárosi biztosok, miután néhány szakértövei, hámorossal és hutással („Pleyern") kiszálltak Murányba, a murányi vashelyzetről és Bebek foglalásairól jelentettek.

25 A kapitányt és az udvarbírót meghallgatták, majd Feigellel és Hochenwarterrel közösen kimentek a vasbányákhoz („Eisenbergwerk"). A biztosok megerősítették azt, ami Hochenwarter jelentéséből is kiderült: ha a bányákban végre békében dolgozhatnának, az uralkodónak hatalmas jövedelmei származnának, nemcsak a murányi uradalom számára, hanem a kamara haszna is jelentős lenne. (A murányi uradalomról megjegyezték, hogy a továbbiakban a legszívesebben az uralkodó kezelésében látnák, és ezt javasolják is.) Feigel jelentéséből megtudták, hogy Bebek elvette a vasércbányákat, valamint néhány hámort és hutát is elragadott Muránytól, és Rákos várához csatolta. Figyelmeztették, hogy ezt a foglalást nem tartják indokoltnak, és uralkodói felhatalmazásuknál fogva felszólítják, hogy a jogtalan állapotot számolja fel, az elfoglalt javakat adja vissza. Heckenast Gusztáv úgy véli, a murányi vaskamara felállításának lehetősége nem volt reális, mivel a jól felkészült szakemberek figyelmen kívül hagyták a gátló körülményeket. Ezek közé sorolja Bebek Ferenc igényét a rákosi várra és uradalomra, valamint 1554 után a füleki törökök vészes közelségét.

26 A terv kivitelezését a szükséges készpénz és a stájer szakemberek hiánya is akadályozta.

27 (Ezen megállapítások után ugyanakkor meglepőnek tartja, hogy az anarchikus állapotok és a török betörések ellenére az 1549-1573-ig tartó időszakban a murányi vasmüvek 60%-a rendszeresen működött.) Mindeközben Augsburgból megérkezett az uralkodó válaszlevele Dominicsnak és Feigelnek, amelyből kiderült: Bebek Ferenc azzal fordult hozzá, hogy Feigel Péter azokat a bányákat, amelyek régtől fogva Rákos várához tartoztak - és amelyeket a fenti időkben Basó Mátyás erőszakkal vett el -, Murányhoz csatolta. 25 ÖStA HKA Ungarisches Münz- und Bergwesen. 1. Fasz. fol. 235r-236v., 265r-v és 266v. Utóirata különálló lapon: fol. 264r-v. Körmöcbánya, 1550. augusztus 31. 26 H ECKEN AST 1991. 91-92. p. 27 Itt csak annyit bocsátok előre, hogy a Bebekek és a törökök közelsége még a kezdeti időszakokban sem volt igazán hátrányos a vasbányászatra; a szakemberekről tett megjegyzés nehezen értelmezhető, mivel úgy tűnik, a vasművek üzemeltetésére mindig is elegendő szakember állt rendelkezésre. A készpénz azonban bizonyosan nem volt elegendő az uradalomból irányított vaskereskedelemre.