Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)
VII. Vasgyártás és vasgazdálkodás
is. 23 Eszerint a Murány-völgyben vásárolt vasért 1547-ben és 1549-ben 1,25 mFt-ot fizetettek mázsánként, amit ha a négy mennyiségi érték két középső adatával számolunk (36, illetve 37 mázsa), akkor ez 45-46,25 mFt jövedelmet eredményezett a tulajdonosnak, amely már reális, 25%-os és minden bizonnyal rentábilis jövedelmet jelentett a hámort működtetőknek. Feigel ezt a majd 25%-os jövedelmet tekinthette alacsonynak, de a valós ráfordítás is talán alacsonyabb volt, mint amit a frissen kinevezett murányi udvarbírónak mondtak a hámorosok. (A feltételezések itt már túlságosan megszaporodtak, de ha a ténylegesen kitermelt vas mennyisége nem 36-37, hanem a 40 mázsa átlagot ért el, akkor a haszon már 38% körül lehetett.) A legérdekesebb Feigelnek az a felvetése, amit már ekkor megtett a murányi vaskamara felállításáról. A tulajdonviszonyok tisztázása után - amit nemcsak Bebek Ferenccel, hanem az esztergomi érsekkel szemben is szükségesnek tartott -, a jelentés elején rögzíti, hogy Basó Mátyás nem működtetett vasműveket, csak két szegényembernek volt hámora, akik ha működtették őket, 50 pfenniget vagy fél mázsa vasat adóztak. A működő huták után negyedévenként fizettek. 1550 augusztusában meg is érkeztek az eisenerzi szakértők Murányba, és tapasztalataikról alapos jelentést készítettek. Véleményük szerint a környék lelőhelyei rengeteg hámort képesek vasérccel ellátni. Éppen ezért azt javasolták, hogy az uralkodó telepítsen ide stájerországi bányászokat, hámorkovácsokat, kohómunkásokat és ácsokat, illetve adjon nekik és a már működő hámorok számára újabb adókedvezményeket. Jelentésük legfigyelemreméltóbb része egy vaskamara felállítására vonatkozott, amely az erdélyi és a havasalföldi vaskeresletre alapozva állította, hogy a 32 hámor működése esetén heti 1280 mázsa vasat lehetne előállítani. Ha minden 100 pfenniget érö mázsa vasra 10 pfennig felárat tenne az uralkodó, akkor az heti 128 mFt bevételt jelentene. Feigel ennél merészebb volt, és most azon véleményének adott hangot, hogy ha volna elegendő készpénz a vas felvásárlására, akkor már 40 mázsa vas után akár 10 forint haszna is lehetne az uralkodónak. Felvetette továbbá a csetneki hámorok bevonását a murányi vaskamarába, amelyek segítségével az így már több mint 40 hámor évi sok ezer forint hasznot hozna. 24 23 Archív mesta Banská Bystrica (Besztercebánya város levéltára), Spisy mestskej agendy (A városi ügyvitel iratai), Úctovné knihy (Számadáskönyvek), 1520-1565. Georg Seraffin Besztercebánya bírájának 1549. évi elszámolása, 34. t. 3. p. (MOL MF C 81.) 24 1 lECKENAST 1991. 91. p.
