Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)

EGY BUDAPESTI ÍRÓ MŰHELYEI - KALLA ZSUZSA: A dolgozószoba mint műalkotás

sá tett történeteivel együtt - Jókai szer­teágazó kapcsolatrendszerére figyelmez­tet. Fontos szerepe van az enteriőrben el­helyezett műszereknek: a távcső, a mikro­szkóp, a légnyomásmérő nem csupán Jókai technikai-természettudományos ismerete­ire, érdeklődésére utal, hanem valamikép­pen a felfedezés és feltalálás, az ember által uralható jövő dinamikus víziójára is. Ez a bonyolult, metaforikus jelképrend­szer minden bizonnyal nem egyes elemei­vel, hanem egészében hatott, minden láto­gatóra másként, az egyéni olvasatok végte­len variációit kínálva. Herczeg Ferenc visszaemlékezéseiben fiatalkora borzongá­sát idézi a zajos Feszty-szalon elzárt külön­legességének számító Jókai-szobáról emlé­kezve: „Feszty Árpád apósa, Jókai Mór az emeleten lakorr és a költőkirály közelsége patetikus, ünnepi hangulatot vegyített mulató kedvünkbe. Móricz bácsi - így ne­veztük Jókait - láthatólag megkedvelt, s ama kevés kiválasztott közé sorozott, akit néhanapján fölvitt a díszkötésű könyveivel, kagyló gyűjteményével és elefántcsont fa­tagásaival ékes, hatalmas dolgozószobába. Ebbe a terembe a legvadabb Ho/nap-os is csak titokzatos borzongással léphetett, mintha egy aranycsináló alkimista műhelye volna. Ezt a hangulatot fokozta a fekete ba­rett és a hosszú bársonyköntös, amit Jókai otthon viselt." 40 1893-as cikkében inkább Jókainak a lakberendezés terén is megnyil­vánuló invenciójár dicséri: „A költő könyv­ig Jókai Mór: Az én botgyűjteményem. \w.AzEST Hármaskönyve a százéves Jókai emlékére. Budapest, 1925. 88-92. old. 40 Herczeg Ferenc: A gótikus ház. Budapest, 1939. 70-71. old. 41 Herczeg Ferenc: Jókai Mórnál. Új Idők, tára, saját műveinek gyűjteménye, mely szintén hatalmas könyvesszekrényt tölt meg. Jókai sajátkezű faragásai és rajzai, me­lyekben ugyanaz a plasztikus érzék és viru­ló fantázia nyilatkozik meg, mint írásaiban, természetrajzi gyűjteményei, régiségei és emlékrárgyai, - ezek a Staffage részletei." A fiatal Just Zsigmond írásában az előző ge­neráció munkabírásának, emberi tartásá­nak szimbólumává válik a Révai kiadó szek­rénye: „A vacsora végén, midőn a társaság a dohányzóban és a műteremben szétoszlott, [Jókaij odajött hozzánk, Herczeg Ferenc­hez és hozzám (a két jelenlévő novellistá­hoz), megfogta két kezünket s odavezetett a dolgozószobájában álló óriási könyvszek­rényhez, amelyben háromszáz kötet könyv volt felhalmozva - mind rőle. — Ezt csinál­játok utánam, fiaim. Mondta és csak oly nyugodtan mosolygott, mint azelőtt és sze­mében csak oly jóakarat. [...] az irodalmi Golgotha útját végig lehet járni anélkül, hogy az ember lelki egyensúlyát, békéjét elveszítené". 42 A Vasárnapi Újság három cikkírójának hangja a szentélybe lépő, a be­avatottságot az olvasónak közvetítő rajon­góé. 43 „Hol terem a bűvös-bájos, csillogó tündérvilág, hol születnek azok a mámorí­tó, varázsos művek, azok a csodás könyvek [...]". „Valami csodálatos hangulat, kife­jezés van minden tárgyon; mintha mind­emez élettelen holminak lelke volna. Oly érdekesek, oly összetartozók, sokfélesé­gükben is oly egységesek. Elnézgelődhe­1893-1894. 701. old. 42 Just Zsigmond: Jókai nyomai. Új Idők, 1893-1894. 79 old. 43 Kacziány Ödön: Jókai lakóháza. VU 1894. január 7. 9. old. A továbbiakban: Kacziány, 1894. 44 Szívós, 1893. 921. old.

Next

/
Oldalképek
Tartalom