Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)

EGY BUDAPESTI ÍRÓ MŰHELYEI - M. SZILÁGYI KINGA: „A szőlőtő halhatatlan"

„A szőlőtő halhatatlan'" . SZILÁGYI KINGA A

romantika nagy mesemondója, Jókai Mór hosszú élete során dolgos, termékeny írónak bizonyult, aki kiapadhatatlanul ontotta magából a szebbnél szebb történeteket. Alkotókedvét, szárnyaló képzeletét nem csak regényeiben kamatoztatta. Gyerekkora óta kedvvel rajzolt, festegetett, sőt a kétkezi munkát sem vetette meg. Az írás és a közéleti szereplés mellett jutott ideje, energiája másfajta alkotómunkára is. Aki regényt ír, nem a mának él, az tud messzire tekinteni, talán még a jövőbe is látni. Jókai nem egy, akkor futuriszrikusnak tűnő ötletéről derült ki, hogy az mégsem csak álom vagy utópia volt. Ez a teremtő fantázia, a jövőbe vetett hit szükséges a kertépítéshez is. Aki kertet teremt, növényt telepít és gondoz, az tud türelemmel várni az időre, mely meghozza a gazdag termést; az képes meglátni a majdan termőre forduló fát, a dús növényzetet, mely belakja a pusztaságot. Jókai számára a kertészkedés nem egyszerű kedvtelést, kikapcsolódást, nem is csak gazdálkodást, vagy megélhetést, hanem a természettel, kedves fáival és madaraival való együttélést, szüntelen párbeszédet jelentett. A tájnak, a növényeknek, kiváltképp a fáknak lelkük van, csak legyen ember, aki érti azt.

2 Jókai ilyen értő ember volt. Számára a szabad természet volt a „sokat-írás" titka, s miként 1 Jókai Mór levele Dr. Fenyvessy Ferencnek, 1880. júliusi 4. In: Jókai Mór levelezése 1876-1885. Argumentum-Akadémiai, Budapest, 1992. S. a. r. Gyórffy Miklós. 106. old. 2 „Óh, a fák oly okos lények, azokban lélek lakik! Én gyilkosnak tartom, aki egy nemes fát kivág." In: Jókai Mór: Az aranyember. Akadémiai, Budapest, 1964. S.a. r. Oltványi Ambrus. I.k. 90. old.