Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)

JÓKAI MÓROK - MIKSZÁTH KÁLMÁN: Jókai Mórok

Jókai Mórok MIKSZÁTH KÁLMÁN M

ikor ezelőtt harminc évvel szegény édesanyám megengedte, hogy olvassam el a Török világ Magyarországon című regényt, már a tizedik sornál letettem elmosolyodva, mint az olyan ember, aki hamar észreveszi, hogy rászedték. Ugyan eredj, mama! Hiszen ilyet magam is tudok írni. Hát csak írj ilyet, édes fiam! Olyan egyszerű, mesterkéletlen volt a nyelv, annyira természetes az észjárás, mintha a magamé lett volna. Hát hogyne tudnék én olyat írni! S azóta egyre próbálgattam. Harminc év óta ezt csinálom szakadatlan, mint az ősmesékben, mikor az anyai szó igézete megfog valakit s ott hagyja egy lehetetlen munkánál: „Hát csak írj ilyet!" S most harminc év múlva, ha újra elém vetődik az a tíz-húsz sor, csüggedten sóhajtok fel: Jaj, így én sohasem fogok tudni írni! És bár annyi idő kellett, míg erre "ájöttem, most a harmincadik esztendőben megint egy ilyen könnyelmű mondásba kevertem magamat. Éppen erről a felolvasásról tárgyaltunk, s én könnyedén odavetettem: Szívesen írok Jókairól, hiszen úgy ösmerem, mint a tenyeremet. Ha akkor valami jó szellem a fülembe súgja: „De hát tudnál-e te a saját tenyeredről egy felolvasást tartani?" bizonyosan kétszer is meggondoltam volna, de így egyszerűen nekivágva, leírtam Jókai életéből néhány epizódot, elmondtam némely ötletét, belekeverrem a megfigyeléseimet s felolvastam otthon a családom előtt, mint mikor az új ruhát felpróbálják, hogy jó lesz-e? Hár egyszer csak közbeszól a tízesztendős fiam, letévén a Jókai egyik mesés könyvét, amelyben lapozgatott. Ezeket már én mind hallottam. Kitől, te buksi? Zsuzsi szakácsné beszélte.