Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)

KULTUSZ ÉS ELLENKULTUSZ - LUGOSI ANDRÁS: A szerelem bolondja?

mély hálája és ragaszkodása a mai közgyűlés jegyzőkönyvébe beiktattassék. Az elnök úr ezurán a közgyűlést bezárta."

108 Ebben az időben azonban hasonló pozitív élményekben az ehhez egyébként hozzászokott Jókainak nemigen volt része. A gyermek Karinthy Frigyes naplójában ugyan nagy szenzációnak nevezi a JókaiGrosz-frigyet,

109 de a korabeli magyar közvélemény hangulatát inkább a botrány szóval lehetne jellemezni. Olvasóinak tábora és könyveinek eladott példányszáma látványosan csökkent (vö. 3. táblázat), s 6 és fél hónnappal az esküvője után, 1900 májusában 1800 koronával kisebb részesedést tudott csak Fizetni neki a Révai kiadó, mint egy évvel korábban. Igaz, hogy már 1898-ban is 2 ezer koronával kevesebbet kapott, mint 1897-ben, de ezt még lehetett az 1897-es év kiugróan magas, 12 ezer koronás rekord bevételével magyarázni, ami mögött a következő év 10 ezer koronás bevétele jócskán elmaradt ugyan, de az alkotó azért így is elégedett lehetett a közvetve az olvasóktól érkező anyagi elismeréssel. Az 1901-ben bekövetkezett újabb 2600 koronás visszaesés azonban már végképp világossá tette, hog)" közönsége bünteti Jókait a fiatal, zsidó színésznővel való összeházasodása miatt. Nem tartom túlzásnak azt az értelmezést, amely szerint az író második házassága antiszemita megnyilvánulásokat váltott ki közönsége egy vészéből, de ugyanakkor azt is hangsúlyozni kívánom, hog)" olvasóinak csak egy kisebbségi csoportjára volt ez jellemző. A Jókaihoz loa BFL Vll.2.e Okm. 663 109 Karinthy Frigyes: Gyermekkori naplók 1898-1899, hűtlenek aránya, ha el is érte azt, amit már kritikus mennyiségnek lehet nevezni, a többség ezekben a nehéz években is hű maradt hozzá, és továbbra is 6-8 ezer koronás évi bevételt biztosítottak neki. Ez az összeg csak a megelőző évekhez képest volt kevés, de önmagában véve még mindig tekintélyes summát jelentett. De ami az üzletet illeti, Jókai nősülésének igazi vesztese kiadója volt. Révai Mór Jókai halála után másfél évtizeddel írt emlékirataiban is drámai szavakkal ecsetelte a következményeket. „Megmondom mindjárt, nyíltan és őszintén; eddig sohasem mondottam meg, sohasem éreztettem senkivel, sohasem panaszkodtam miatta, de most, az őszinte vallomások e könyvében, amelyben az igazsághoz híven akarok beszámolni küzdelmeinkről, nem hallgathatom el, hog)* amilyen katasztrófa volt az »Osztrák-Magyar Monarchia« című vállalatiunkra Rudolf trónörökös halála, épp olyan, sőt a körülményeknél fogva még nagyobb katasztrófa volt Jókai-összkiadásunkra, annak további sorsára, a Jókai házassága. Egyszerre megszűnt az összhang Jókai és közönsége között. Az a nagyszerű kultusz egyszerre átcsapott az ellenkező végletbe. Egyik legtipikusabb esete a tömeglélektannak. Ahogy a tegnap diadalmas és körülrajongott hadvezért eg)'vesztett csata után kővel dobálja meg ugyanaz a nép, mely tegnap vállain hordozta, épp úgy járt Jókai. Hog)" mer Jókai, az, aki az övé, aki a közönségé, aki az egész nemzeté, olyasmit 1899-1900. Háttér, Budapest, [1997.] 1899. Octobre vingt. (20.) 58, old.