Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)

KULTUSZ ÉS ELLENKULTUSZ - RÓZSAFALVI ZSUZSANNA: „Ötvenéves aranylakodalom a múzsával"

és megismétlésére rett sikertelen kísérlet lenne az építés és az unalom idején. A protokolláris szinten szigorúan determinált, a gyakorlar során rögzített íratlan szabályokat azonban a kortárs, többnyire író- és művésztársak fantáziája és humora emberléptékűvé és személyessé szelídítette. A kétségtelenül hibátlan kivitelezésű díszokleveleknél sokkal inkább figyelemreméltóak az intertextuális

42 vonatkozású ajándékok, a lapokban megjelenő Jókai-rcgényhősökre alludáló álhírektől a Berend Iván tárnáját megidéző szoborig. Az utókor felől nézve a jubileum legnagyobb hozadéka a Jókai százkötetes díszkiadás, mely a századforduló könyvművészetének kiemelkedő teljesítménye, s egyúttal a Jókai-filológia alapvető kiindulópontját is képezi. „Révai Mór csakugyan kigondolta, miképp lehetne Jókaiból tőkepénzes..."

43 A nemzeti díszkiadás története Jókai műveinek nemzeti díszkiadása mely a korszakot tekintve nemzetközi viszonylatban is páratlan vállalkozás - több szempontból is az első igazi hazai könyvsiker és kiadói bravúr volt. A sorozat a maga 100 kötetével és 6000-et is meghaladó eladott sorozatszámával a könyvpiacon soha addig nem látott mérerer öltő vállalkozás volt, melynek létrejötte több hazai könyvkiadó együttes munkájának köszönhető. A díszkiadás megjelentetésének gondolata a huszadik század talán legnagyobb formátumú könyvkiadójától, Révai Mór Jánostól származott. Révai kiadói tapasztalataiból született emlékezéskötetének

44 Jókairól szóló fejezete, valamit a sorozatkiadásra vonatkozó szerződés és iratanyag

45 alapján jól rekonstruálhatók a vállalkozás megszületésének körülményei. Az első tervek szerint a jubileumi bizottság számos ajándékának egyike lett volna egy szerényebb pénzösszeg, mely a nyolcvanas években forgalomban lévő Jókai-kötetek eladásából, pontosan az ár 10 százalékából gyűlt volna össze. Ezt az ötletet Ráth Mór a jubileumi bizottság jóváhagyásával a fontosabb heti- és napilapokban közzé is tétette. Révai - akit eredetileg nem hívtak meg az ünnepi bizottságba - a felhívást olvasva jutott arra a meggyőződésre, hogy az ötvenéves írói jubileum legmaradandóbb, nem csak gesztusértékű, hanem irodalom- és könyvtörténeti jelentőségű eseménye a művek nemzeti összkiadása kell hogy legyen. A rendhagyó ötlet okozta dilemmára így emlékszik vissza Révai: „Magyar kiadónál minden terv alphája, hogy leül az íróasztalhoz és megcsinálja a kalkulust, aztán minden terv ómegája, hogy szépen elteszi a tervét - jobb időkre. Az intertextualilás fogalmát itt tágabb értelemben használom, azaz nemcsak írott szövegekre, hanem szövegként értelmezett műalkotásokra is alkalmazom, függetlenül azok hordozóitól. Mikszáth, 1960. II. k. 153. old. Révay Mór János: írók, könyvek, kiadók. Egy magyar könyvkiadó emlékiratai. Révai Testvérek, Budapest, 1920. Hl. k. A továbbiakban: Révay, 1920. « OSzK Kézirattára, Fond 5/2. Jókai Mór egyes és összes műveinek kiadására vonatkozó iratok (levelek, szerződések, periratok). Nagyrészt a Franklin, Lampel, Révai cégek levelezése Jókaival és egymással. 1886-1911. 78 db. 166 f.