Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)

EGY BUDAPESTI ÍRÓ MŰHELYEI - KALLA ZSUZSA: A dolgozószoba mint műalkotás

Minden embernek van legalább egy tucat, „kidobhatatlan" életkísérője személyes múltjából: fényképek, levelek, gyermekkori játékok, meghalt hozzátartozók emlékei. E tárgyak eseménysorokat idéznek fel, a hajdani valóság történéseinek erőteljes érzelmi élményét teszik újra átélhetővé, korábbi személyiségállapotokra figyelmeztetnek. Intim térré képesek változtatni a legszemélytelenebb helyszíneket is, megjelennek a börtön- vagy a kórházágy mellett, ideiglenes szállásokon. Az emlékek, képek kihelyezésének mozdulatával a beköltöző kihasít egy szeletet a világból, szimbolikusan is elfoglalja, kijelöli saját területét. Jókai is úgy tekintett a tárgyakra mint az egyéni és közösségi múlt eleven részeire, amelyeknek kulcsszerepük van az emlékek jelenben tartásában, ismétlődő felidézésében. A mottóban szereplő íróasztala- hoz például - amely nem puszta metafora, hanem ma is létező konkrét tárgy - halálig tartó, személyes viszony fűzte: „Ketten vagyunk: én meg az íróasztal. Élőlény ez már, aki beszél velem." - írja róla. „Sok baj ért már az életben! Ez az íróasztal mindig menedéket nyújtott; ez védelmezett, megsegített, megvigasztalt, meggyógyított sok nagy nehéz sorsban."

6 Jókai esetének egyedisége, hogy megszólaltatható relikviáit a magyar történelem több sorsfordulóján átívelő életpályája során gyűjtötte, őrizte meg. A források, az ábrázolások igazolnak egyfajta, a katalógusból is kiolvasható kettősséget,

7 amely Jókai változó otthonainak sajátsága volt. Vonzalma az egyszerű, kézreálló, a munkahely célszerűségéhez igazodó díszrelen eszközök iránt bizonyára gyermekkori környezete, a komáromi ház rendszerességre, szorgalomra, belső fegyelemre 8 " szoktató légkörének harása. Az „otthonos" ebben a közegben nem csupán személyes ízlés szerint kialakítottat, kényelmest jelentett, hanem egyúttal a családi hagyomány által megszenteltet is. Természetes gesztus volt a múltból való táplálkozás, az elődök tárgyainak tisztelete, megőrzése. Ilyen lehetett első „önálló" lakása, illetve szobája, a Petőfi házaspárral közösen lakott otthonukban, a Dohány utca 16. szám alatti Marczibányi-házban, ahova 1847 őszén költözött be. A munkára kiválóan alkalmas, nyolcfiókos íróasztalán kívül ennek berendezéséről nem sokat tudunk, csak annyit, hogy apróbb, személyes felszerelési tárgyakkal még mindig édesanyja látta el Komáromból. A Laborfalvi Rózával kötött házasság után a Petőfiékkel szakító Jókai a Hatvani (ma: Kossuth Lajos) utca 7-be költözött, majd a szabadsághatc és a bujdosás időszaka után a Magyar utca 19-ben, a Zöldkert (ma: Reáltanoda) utcai Nyíriházban, majd ismét a Magyar utcában, a 21. számú házban bérel lakást. Ezekben az években a szülői ház és az ifjúkor a puri5 Jókai Mór: Az én életem regénye. Budapest, 1912. 336. old. e Jókai Mór: Utazás egy sírdomb körül. Budapest, 1932, 7. old. 7 „Relikviatárában a fegyelmező puritánsággal jól megfért a dekoratív stilizáltság." Szekeres, 1981. 173. old. 8 Hegedűs Sándorné Jókay Jolán visszaemlékezése bővelkedik azokban a részletekben, amelyekből kiderül, hogy a ház szelleme tiltotta a pazarlást, a hívságot, a kényelmet, sőt még a gyerekek tárgybirtoklását is.