Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)

JÓKAI MÓROK - JÓKAI MÓR: Negyven év visszhangja

maguk is résztvettek, a „kend az Alvinczy?" adomáját (a sárkánytalan puskával), a „retirálj, Komáromig meg se állj!" gúnydalát; a mesés korszakot, amikor Komáromban volt az udvar! Még láttam azt a csodaszép hölgyet, akiről az „Aranyember" legendája szól; egykor császári kegytől fölemelve, aztán elfeledve, megvénülve. Még én találkoztam azokkal a múlt századbeli szenátorokkal, akik a czopfot megtartották, csakhogy a nyakravalójukba kötve viselrék. Még én ismertem azokat a magyar embereket, akik az arcukat simára borotválták, de hozzá kurucöltözetben parádéztak. Hát azokat a polgárokat, akik egyenruhában jártak, hog)- az öltözetükről meg lehetett őket ismerni: ez a szabó, ez a molnár, ez a csizmadia, ez a takács! Aztán még olvastam azokat a könyveket, amiket csak leírni volt szabad, de kinyomtatni nem; néhányat még most is tartogatok. Talán el sem hiszik már, hogy ilyen korszak is volt valaha. Jött helyébe a másik; az ébredés, az újjáalakulás kora. Táblabíró kornak csúfolják mai nap. Pecsovicsokról heszéhek és Kubinszkyakról. Két nag)- tábor volt. Fegyvere, zászlója, vezére sok! Ütközeteik nagyok! - Úgy elmúltak, mint egy álom ! A történetíró feljegyezte küzdelmeiket; de hova lettek azok a tarka képek, amikben az élet nyilatkozott? Szétfútta őket a szabadságharc; köverkezett rohammal a forradalom, a népátalakító fordulat, a mesés harcok, a mámorító diadalok, a kétségbeesés; azután az elnyomatás, a hősi ellenállás a néma türelemben, a világháborító reménykedés. Ezer ellenrétes helyzet, indulat, fogalom; de a korszak minden eleme ugyanaz: ma hősök, holnap földönfutók; ma a rémület szörnyetegei, holnap a nevetség karikatúrái; népvezetők, aztán rabok; nagyurak, aztán földönfutó koldusok; rablókalandorok, s népmesék hősei, a sorstól jobbra-balra forgatva; óriási katasztrófáktól letiporva s megint fölelevenülve, egymással szembeállítva. Egy lehetetlen korszak. Átélni is nehéz: átérezni még nehezebb. Fátyol takarja már! - S most megint egy új „Maelstrom" ragad bennünket magával; a mi egészen elválik attól a jeges tengertől, amit hátrahagytunk; a szikláktól, a forgatagoktól. Ennek a négy különböző korszaknak minden eseménye, minden alakja átvonult a szemem előtt. Kicsiny pont voltam benne, de mindenütt ott voltam. Jártam a korszak legnagyobb hőseivel együtt diadalútjaikon s futottam futó betyárokkal együtt úttalan pusztákon, mocsarak, erdők sűrűjében; ott voltam Bécs város és Budapest ostrománál, a bombatűz közepett, s a feldúlt Komárom romjai közt; s láttam a világot a fejemre szakadni Világosnál; .ettem cigány bográcsából s királyi asztalok ezüst tálairól; voltam szegény ör-