Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)

KULTUSZ ÉS ELLENKULTUSZ - JÓKAI MÓR: Goronilla

sziklából, epedó bajnokai számára dárdája csapásával. S ennek a királyszo­bornak az arcához az én képmásomat modellálta a szobrász. De a rermészet is megáldotta nagy művemet. A vízvezetéket hegyek áttö­résével kellerr létrehoznom: majd völgyek áthidalásával, s e gigászi munka közben egy helyütt a legfeketébb kőszéntelepet nyitottam fel, mely a porosz kőszénnel vetekedik, másutt grafitbányára találtam, mely a szibériaihoz ha­sonló, sőt ráakadram geognóziai kombinációk által annak a hajdan gazdag aranybányának a folytatására is, melyben a telér a műit században elugrott. Mindezen túrzásaimat és felfedéseimet hatalmas részvényrársaságok fo­ganatosították, s amíg a mívelesükkel a munkások ezreinek adtam tisztes­séges kenyeret, terményeikkel az országnak új jövedelemforrásokat, tudo­mányom és fáradságom jutalmául magamnak is nagy vagyont szereztem. De még nem ez volt ez építészeti remekművemnek a legfőbb sikere; ha­nem egy új földátalakítás. A Budapestre elvezetett forrásvíz a Bükkből eredő Kánya és mellékpa­takjaiból származott. Ezek a vizek a hegyvápákból lerohanva, folyásukat a síkságnak veszik. Ott azonban útjokat állja egy nag}" területű fennsík, mely elzárja a lefolyásukat a Tisza folyóhoz. A folyók ott rekednek, s képeznek eg)" beláthatatlan mocsarat, melynek egészségrontó bűzhödése megfertőzi az egész vidéket. Százezer meg százezer hold, a legtermékenyebb mély te­levényföld tőzeggé alakul, se embert, se állatot nem táplál. Ez így volt ad­dig, amíg az én vízvezetékem el nem készült. Amint a Kánya vize és a többi patakok az én aquaeductom csatornájába fel lettek fogva: az a rengeteg nag)" mocsár a rákövetkező nyáron már kiszáradt. Én előre látva ezt az átalakulást, jó idején fölvásároltam azt az egész ter­méketlen mocsárterületet a legolcsóbb áron, s mikor aztán a kiszáradt föld mívelhető lett, összecsődítettem az Alföld elégedetlen munkásnépét, ki­osztottam közöttük igazságos arányban az új földet, adtam nekik előleget ház építésre, igásbarom beszerzésre, vetőmagra, s most az a hajdani mocsár­világ tele van szórva tanyákkal, s a tanyák megelégedett munkásnép ezrei­vel, akik a nevemet áldják, s a törlesztési járulékukat pontosan fizetik. De hát nem ez volt az a művem, ami világhíremet megalapította; hanem egy annál sokkal nevezetesebb technikai vállalat. Ez volt a tisza-dunai csatorna: a kontinens egyik legnagyobb csatornája. Én nem a Dunából vezettem a csatornát a Tiszába; hanem megfordítva, a Tiszát a Dunába. Ez nemcsak hajókázásra, de földöntözésre is szolgált. Maga a nagy mű létrehozása is sok ezer munkásnak adott keresetet. Az én szegedi, szentesi kubikosaim napibére fölment három forintra. Meg­szűnt vele az Amerikába kivándorlás. Itt jobb kereset volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom