Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)

EGY BUDAPESTI ÍRÓ MŰHELYEI - JÓKAI MÓR: Kertészgazdászati jegyzetek

Hat holdnyi területemen (az épületek, utak és udvarok kivételével) nincs egy lépésnyi tér, ami megfelelő kihasználásra elő ne volna készítve. Hanem aztán van is örömem benne. Mert megtanultam attól a nagymestertől, a tapasztalástól, hog)- kinek-kinek hol, merre van az igaz helye? Mert azt kell tudni a kertészgazdának, hogy hol szeret a körte, alma, hol az őszibarack, hol a szőlő, hol a rózsa? Az egyik elcsenevész ott, ahol a másik pompázik, s mindegyik megköveteli a maga megcsinált földjét. De legjobban követeli ezt a szőlő. Kell-e az újból beültetendő szőlőt rigolozni? Ez ám a legelső kérdés, amivel tisztába kell jönnünk. Mert rigoloztatni jó magyarul annyit tesz, mint a gazdának a saját földjét még egyszer megvenni. Erre a kérdésre pedig általános feleletet adni nem lehet. Van eset, amikor rigolozni jó, van eset, amikor nem árt, van eset, amikor „muszáj", van eset, amikor nem szabad. A talajt kell ismerni. A svábhegyi, filoxérától elpusztított szőlőm talaja televényes agyag; ez alatt két lábnyi rétegen alul immúnis homokot találtam; itt tehát a homokot felül, a televényes földet aláfordítani jó volt. De egy másik szőlőmnek a talaját amint elkezdtem rigolozni, találtam a termő réteg alatt követ: agyagpalát, attól megszöktem. Ott nem fog szőlő teremni soha. Oda paszuly való. Ellenben okvetlenül rigoloztatni kell az olyan szőlőtalajt, mely éveken át el volt hagyatva, melyhez kapával nem nyúltak, mert azt úgy keresztül-kasul szőtték a tarack, a perje, a szulák és farkasalma gyökerei, hogy, ha azokat tisztára ki nem szedik a földből, a szőlő meg nem marad benne, azonkívül pedig az ilyen elparlagult föld úgy meg van rakva pajor-féreggel, vincellérbogárral (csajkóval), hogy halálos veszedelem valamit ültetni bele. Itt tehát a rigolozás „muszáj". Lapályon a rigolozás tanácsos. De aki a hegyoldalban, csapinós meredélyen rigoloztat, az ezt a munkát okvetlenül kösse össze a „lonkázással", különben nagy kárát vallja. Mi az alonkázás? „Lonka" magyarul jelent „escarpe"-ot, „terasse"-r, lépcső alakú bevágást. Ilyen skarpokra osztva látjuk a szőlőhegyeket Francia- és Olaszországban, a Rénus vidékén, sőt közelünkben, Fiume, Trieszt körül, egész Dalmáciában: ott mind lonkákba vannak ültetve a szőlők.