Budapest, 1896. II. - Budapesti Negyed 11. (1996. tavasz)

AZ EZREDÉVI KIÁLLÍTÁS

bersokaság, ki birván a versenyt a pompásfehér arab lovakkal, a melyek közül négy a nagy, nyitott batárba volt fogva, egyen pedig elül lovagolt a fullajtár. Félős volt, hogy a gátjukat szakított ünneplők elárasztják a főbejárat előtti teret s ezzel megbontják azt a mintaszerű rendet, a melyet eddig Splényi báró nagy erővel tartott meg, a közönség lelkesedésének azonban határt szabott a huszárszázad, a mely miután llosvay kapitány tisztelgést vezényelt és háromszor szalutált kardjával a király kocsijának, mint a legyező nyilt szét a hintó mögött, fölfogván a rohamot. A lovas tábornoki díszben levő király mosolyogva szalutált az éljenzőknek. A királyné pedig, a kinek tiszta fekete gyászruhája olyan bánatos, olyan szomorú volt a tündöklésnek ebben a kincses házában, legyezőjével félig eltakarta érdekes arcát, s ugy bólintgatott feleletül az ezerszeres éljenre. Néhány másodperc alatt a királyi pár benn volt a kiállitás területén, kívül pedig a rendőrök fáradságos igyekezettel nyomták vissza az előretóduló sokadalmat. A közönség azután nyugton maradt, a helyéről senki el nem távozott, sőt valóságos harcokat vivtak minden talpalattnyi földért, a melyet elfoglalniok sikerült. A melegben, a tolongásban hiven kivárták azt a hosszú két órát, mig odabenn az ünnepek tartottak. Egyedüli szórakozásuk az volt, hogy a cifra udvari hintókat, kocsisokat,lakájokat, követségi inasokat, címeres hajdúkat nézték, kik az előttük levő szabad téren rendezkedtek. Mikor megzendültek odabenn a harangok, jelentvén, hogy a király megnyitotta a kiállítást, sokan levették a kalapjukat, a mikor ellenben belülről, a Gotterhalte hangáit hozta kifelé a szél, roszkedvü mormogás zaja hallatszott a tömegben. (...) Az udvar megérkezése. Fél 11 óra tájban érkezett a főbejárathoz az első udvari fogat: Frigyes kir. herceget és feleségét hozta. Azután sürün jöttek az udvari kocsik: a barátságos ovációk itt is ismétlődtek. Mária Valéria kir. hercegné kedvesen bólintgatott jobbra-balra; a közönség eleinte nem ismerte meg, de azután lelkes éljenzéssel köszöntötte végig a soron. Stefánia özv. trónörökösnéra rögtön ráismertek s zajos éljenzéssel kisérték; az özv. trónörökösné bájos mosolygással köszönte az ovációt. József kir. herceg családját is szeretettel, hangos éljenzéssel fogadta az eleven sorfal. A kir. hercegek és hercegasszonyok a királyi sátor mögött kifeszített piros szőnyegen a katonatisztek sorfala előtt várták meg a királyi párt. Még egy kis félóra telt el, mig a távoli éljenzés tompa nesze jelezte, hogy jön a király és a királyné. Minden szem a királyasszonyt kereste, a ki egy kissé összehúzódva ült a kocsiban s rendkívül nyájasan köszönte a hódolatot. A katonabanda a Gott erhaltet játszotta. A királyi párt Dániel miniszter, Schmidt József kiállítási igazgató és Szalay miniszteri tanácsos üdvözölték és vezették a díszsátorhoz. Mély, mozdulatlan csönd a királyi sátor előtt, a hol a meghívott közönség állt. Ahnden szem a sátorba szegződött, melynek menyezete alá az égen gomolygó felhők ár-