Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

I. Tanulmányok - Kresalek Gábor: Adalékok a magyarországi munkaversenyek kezdetéhez 1945-1948

Az 1947-es munkaversenyek jelentőségét a fent jelzett szocialista jellegadta meg. Azonban talán éppen a szocialista átalakulás feladatainak ellátása érdekében a munkaversenyek, a felajánlások száma csökkent. Lényegesen kevesebb cikkben foglalkozott e témával az SZN. A májusi verseny jelentősége is kisebb lett. Versenybeszámolók azért természetesen ebben az évben is születtek, így a márc. 18-i SZN-ből megtudhatjuk, hogy a Köztársasági Érdemérem kitüntetettjei között a munka hősei is megtalálhatók. Áprilisi hir, hogy a pécsi bányászok 260%-os teljesitményt értek el. Egy ápr. 24-i cikk arról tájékoztat, hogy "Rohammunkával, ezernyi ötlettel, színnel készülnek az üzemek május elsejére." Az 1947. évi májusi versenyekről egyetlen egy hir tájékoztat: "Napi 800 vagon szén kitermelésével a Rákosi akna érte el a legjobb teljesitményt a májusi versenyben." Máj. 20-én a Nemzeti Színház színpadára lephettek a munkás kultúrverseny győztesei. Műsoruk a későbbi "Ki mit tud?" gálaműsorát előlegezte. Máj. 22-én indult a "Munkaversennyel a hároméves tervért!" mozgalom. Az első versenyszerződéseket a NIK üzemei irták alá. Mivel ők már ezen felül páros versenyben álltak a Mávaggal, kedvcsinálóként kiosztották az első három hónap egyéni győzteseinek dijait. Az év többi munkaversennyel kapcsolatos hir gyakorlatilag csak a jutalmazásokra vonatkozott. Kivételt csak az NSZ jún. 27-i "Üzemi, versenyeket a 3 éves terv szolgálatába!" c. cikke jelentett. A cikk a versenyek és a 3 éves terv összefüggéseit vetette fel, kifejtve az SZDP ezzel kapcsolatos álláspontját. Eszerint a versenyeket szervezni kell, nem elég a spontán részvételre építeni. Beleszólási lehetőséget kell adni a munkásoknak a termelés kérdéseibe. Serkenteni kell az újításokat, felajánlásokat. Felmerült a cikkben a később oly sok gondot okozó kérdés, a kiemelkedő egyéni teljesitményt elérők és a kollektíva viszonya, esetleges súrlódásaik. A cikkíró leszögezte, hogy a kettő között kölcsönhatás van, hiszen kiugró teljesitményt csak ott lehet elérni, ahol mindenki jól dolgozik. Tehát a legjobb dolgozókat is csak ott lehet külön jutalmazni, ahol mindenki kap többletjuttatást. További munkaverseny híreiben az NSZ is a jutalmazások kérdéseivel foglalkozott. A jún. 6-i SZN beszámolt arról, hogy: "Hazaérkeztek abbáziai üdülésükből a NIK rohammunkásai". Néhány héttel később a lap a NIK újító munkásainak pénzjutalmazásáról számolt be (a jutalom összege fejenként 1000-2000 Ft-ot tett ki, vagyis az átlagfizetés többszörösét). E két hir nyilvánvalóan a jutalmak ismertetésén túl azt volt hivatott demonstrálni, hogy az államosított vállalatok mennyire megbecsülik dolgozóikat. Szept. 11-én a Kossuth-dijra tett javaslatába a MKP belevette, hogy a jutalmazandó tudósok, művészek mellé az újjáépítés munkásait is részesítsék a kitüntetésben. Az SZN szept. 14-i száma bejelentette, hogy 15 fizikai dolgozó fog Kossuth-díjat kapni. 42 Összegezve megállapíthatjuk, hogy ha munkaversenyek az MKP irányításával, a szakszervezetek vezetésével az áttekintett három évben folytak is, és azokba Budapest üzemein kivül a bányák és vidéki üzemek is bekapcsolódtak, azok nem váltak országossá, általánossá, eredményeikben tervezhetőkké. A vizsgált három év közül gyakorlatilag az első kettőben a versenyek egy feloldhatatlan ellentmondás ballasztjával voltak terhelve. Ez az ellentmondás abból adódott, hogy bár az élelemhez, a ruhához, tüzelőhöz jutást megkönnyítette az extra teljesítmények elérése, a háborús károk felszámolását, egyáltalán az ipari termelés beindítását segítette a fellendülő versenyszellem, azonban a részérdekek és a nemes közösségi célok elérésére való törekvés sem