Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

4 perem- A budapesti peremtelepüléseknek a városiassága a budapesti kerületekénél alacsonyabb fokán kerületek állott. Elmaradottságuk a beépítés rendezetlenségében, jellegében, a közlekedési hálózat színvonalában, a közművesítés mértékében egyaránt megmutatkozott. Amikor a Közmunkatanács hatáskörét 1937-ben Budapest környékére is kiterjesztették, egyik első ténykedése a peremtelepülések építési övezeteinek megállapítása — azt a célt szolgálta, hogy a Budapesttel egységes rendezés alapját megteremtse. Az 1950. évi egyesítés óta jelentős erőfeszítések történtek a peremkerületek városiasságának, ellátási színvonalának emelésére, ennek ellenére a különbségek kisebb-nagyobb mértékben ma is fennállnak. A volt peremvárosok — ma peremkerületek — közül Újpest ipari külváros jellegű. Üzemeinek egy része, elsősorban a bőripari és vegyipari gyárak környezetre zavaró, levegőszennyező hatásúak. Más üzemek lakóterületek közé ékelve helyezkedtek el. Kelet — nyugati irányú főútvonala, az Árpád út és a rávezető útvonalak városias jellegűek, zárt sorúak, de magassági vonatkozásban rendezetlenül beépítettek. Észak felé családiházas terület alakult ki. A peremtelepülések közül Üjpest volt az egyetlen, amelynek a két világháború között nagyobb területre kiterjedő önálló vízvezeték- és csatornahálózata volt. Rákospalota földszintes, részben zárt sorú, részben szabadon álló családiházas területe a régi település sűrű utcás, zsúfoltan beépült, elavult falusias magját zárta körül. Ezt a településrészt már a két világháború között bontandó, átépítendő területnek nyilvánították. Pestújhelyen a MÁV lakótelep merev beépítésű épülettömegei váltak el a családiházas beépítésből. A Kerepesi út mentén elterülő községek közül Rákosszentmihály, Mátyásföld, Sashalom családiházas, Cinkota falusias jellegű. A külső Rákosok közül Rákoskeresztúr központi része a mezőgazdasági település formáját őrizte, a terület többi része családiház-telep. A dél-pesti peremvárosok — Kispest, Pestlőrinc, Pesterzsébet inkább külvárosszerűek, a két világháború között családiházas területekkel egészültek ki. Kispesten és Pestlőrincen az Üllői út menti sáv, Pesterzsébeten a keresztirányú Nagy Sándor utca a városias kialakulás kezdetét mutatta. Kispesttől jellegben elvált a Budapest határához csatlakozó, az első világháború előtt nagyarányú építési akció következtében létesült — közművesített — Wekerle-telep. Kispest és Pestlőrinc határára ipari üzemek települtek. Pesterzsébetre inkább kisipari, asztalosipari üzemek elhelyezkedése volt a jellemző. A Soroksári út mentén a háború alatt települő üzemek Pesterzsébet lakosságát növelték. Soroksár falusias jellegű maradt. Különös helyzetet foglalt el a peremtelepülések közül Csepel. A Weiss Manfréd Művek rohamos fejlődése és a kikötőépítés folytán Csepel lakossága a két világháború között gyorsan növekedett anélkül, hogy ez a növekedés a városiasodást elősegítette volna; sőt, ebben az időben betelepült Királyerdő Csepelnek legrendezetlenebb területe volt. A dél-budai peremtelepülések közül Budafok kisvárosias magját laza beépítésű családiházas területek övezték. A volt budafoki barlanglakások a kipusztult szőlők művelésének maradványai. Budafok laza települése a városias központképződésnek csíráit is alig mutatta. Albertfalva volt a budapesti XI. kerület külső övezetének kiegészítő része. Nagytétény a mezőgazdasági jellegű falu beépítésének emlékét őrizte. Pesthidegkút, akár Csillaghegynek Budapesthez csatlakozó része, a régi falusias település maradványaitól eltekintve családiházas terület, csupán kismértékben különbözött a főváros hasonló jellegű külső városrészeitől. Békásmegyer megőrizte falu jellegét. A peremtelepülések és Budapest közlekedési kapcsolatát villamosvonalak (Újpest, Kispest, Pesterzsébet stb.), illetve HÉV vonalak (Békásmegyer, Budafok, Nagytétény, Soroksár, Csepel) alkották. Egy részük (külső Rákosok, Pestimre stb.) a MÁV vonalakat használta napi ingaforgalom céljára. A harmincas évektől az auté)busz elterjedése javítja meg egyes peremtelepülések és a budapesti munkahelyek kapcsolatát. Nagy-Budapest megalkotása, ezzel a fejlesztés egységének biztosítása már az első világháború küszöbén aktuális feladat volt. A két világháború között jelentős lépés a Közmunkatanács hatáskörének kiterjesztése a Pest környéki települések rendezési kérdéseinek megoldására. Az egyesítés érdekében a főváros 1942-ben részletes tanulmányt adott ki.

1 A munkástöbbségű peremtelepülések Budapesthez kapcsolását a jobboldali politikusok demagóg érvekkel ellenezték.

2 3. AZ IPARI ÜZEMEK ELHELYEZKEDÉSE A város lakosságának változását, a város kiépülését a két világháború között a munkahelyek területi elhelyezkedése nagymértékben befolyásolta. Ez elsősorban a nagyipari munkahelyekre, gyáripari üzemekre vonatkozott. Nagy tömegek lakóhely-munkahely közötti gazdaságos közlekedése csak így volt biztosítható. Maguk a gyárak is elősegítették közelükben a munkaerőbázis létrehozását.