Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A VILÁGVÁROS ÚTJÁN 1896—1918

újabb kisebb telepekkel együtt 29-re nő. Ezt a típusú fejlődést elősegíti az a körülmény is, hogy szabályozási terve az övezet még egyik községének sincs bár a Közmunkatanács már foglalkozik Kispest, Erzsébetfalva, Budafok és Albertfalva szabályozási tervével, sőt Újpest, Kispest és Erzsébetfalva lejtmérése, a szabályozás alapjaként, a század elején már elkészült vagy folyamatban van. Erzsébetfalván mindenesetre a község már készít szabályozási tervet és ennek mint javaslatnak — tárgyalásába bevonja a fővárost is. Az így átalakuló településeken természetesen megváltozik az építkezés funkciója ós így las- Azurbanizáci san stílusa is. Újpest, Rákosszentmihály, Kispest, Erzsébetfalva és Albertfalva községekben -^TM tipuäai: egyáltalán nincs is hagyományos funkciójú és stílusú parasztház; sőt bennük, eltekintve a családi Erzsébetfalva házakkal beépült Rákosszentmihálytól, az új házak már bérlakásokkal, ill. bérlőkre is számítva épülnek. Rákospalota, Cinkota (és ezen belül Mátyásföld), Rákoskeresztúr (ós határában Rákosliget), Rákoscsaba, Csepel, Budafok, Budatétény és Nagytétény házainak is több mint fele már nem paraszti funkciókra, hanem részint családi, de nagyobb részben ugyancsak bérházként épül ki bár Csepelen és Nagytétényben még bérházként is őrzi a parasztháznak a többi helyen az agrárfunkciókkal együtt eltűnő formáját. Ha szabályozási terv még nincs is, de építési szabályzatok a községek legalább egy részében 1907 körül már vannak: vagy saját kezdeményezésből vagy Pest megye utasítására. Közöttük kifejezetten az illető helységre szól Újpest, Rákospalota, Rákosszentmihály, Rákoskeresztúr, Kispest, Erzsébetfalva, Budafok szabályzata — máshol a járási általános szabályok vannak érvényben; Mátyásföldön, mint emlékezhetünk, a parcellázó egylet alkotott építési szabályzatot; Rákoscsabán, Soroksáron és Csepelen azonban még semmiféle szabályozása nincs az építésnek. Ahol van, ott e szabályzatok többnyire biztosítják az útterületek ingyenes átengedését szabályozás esetén; és az építési mód megállapításán túl gondoskodnak a kutakról, az eső-és a szennyvíz levezetéséről, emésztőgödrök létesítéséről. Es ami a legjelentősebb: szabályozzák a telekminimumokat, mégpedig általában rendkívül kicsiny: 150— 250 négyszögölnyi nagyságban (holott Budapest külterületén e minimum 300 és 1000 négyszögöl között változik). Ugyanakkor nem korlátozzák az emeletszámot, és a nyaralószerű építkezést is csak Rákosszentmihály on, Mátyásföldön, Szentlőrincen és Rákoskeresztúr egy részén írják elő kötelezően: a terület apró házakkal való egészségtelen túlzsúfolása, a majdani telekspekuláció melegágyaként innen veszi kezdetét. Az utak rendes burkolásában és járdaépítésben az elővárosi övezeten belül természetesen Újpest és vele Rákospalota vezet. Újpest 629 ezer korona befektetésével 17, Rákospalota 10 utcáját burkolja kővel vagy aszfalttal — ezenkívül sokkal csekélyebb kiterjedésben csak Kispest, Soroksár és Csepel összesen is csak 4, Budafoknak pedig 14 rövid utcájában találunk kövezést; minden községben találunk viszont több makadám burkolatú utcát. Épített és burkolt járda azonban Újpesten kívül csak Erzsébetfalván van, ott is csupán két utcában. Csatornázást is csak Újpesten találunk, 30 km hosszban; a többi helység közül még fedett szenny vízlevezető árok is csak Rákospalotán és Erzsébetfalván található, a szemét községi elszállításáról pedig csak Újpest és Rákospalota gondoskodik. Vízvezetéke az egész övezetben még csak Budafoknak van, mely Kistétényt is ellátja, s kisebb vízvezetékek vannak az újonnan épülő kertes telepeken: Rákosligeten és Mátyásföldön. A közvilágítás túlnyomó része 1908-ban még petróleumlámpákkal történik, kivéve Újpestet, ahol, emlékezhetünk, még az abszolutizmus korában bevezették a gázt, Kispestet, Erzsébetfalvát, Soroksárt és Budafokot, melyek 1898 —99-ben villamos köz- és magánvilágítás bevezetésére szerződnek egy társasággal. A villanyvilágítás azonban nem valami ragyogó: Erzsébetfalva utcáit csak 200 db, egyenként mindössze 16 gyertyafény erejű apró égő és 4 ívlámpa világítja meg; ráadásul mindezen lámpák fele csak fél-éjszakás. Soroksáron 50, Budafokon 150 hasonló gyenge lángocska pislákol, a magánházak világításának díjszabása pedig drágább a fővárosinál. Községi hivatásos tűzoltóság az övezetben szintén csak Újpesten működik; a többi helységben önkéntes tűzoltóegyesüfetek vannak. A rendőri szolgálatot Újpesten és Rákospalotán 1881 óta a budapesti rendőrség látja el; Kispesten, Erzsébetfalván, Soroksáron és Budafokon a század elején már szervezett községi rendőrség van, de 1912-ben rájuk is kiterjesztik a budapesti rendőrség hatáskörét. Nyomasztó a közegészségügyi helyzet: a nagyobb helységekben van ugyan orvos és helyenként gyógyszertár is, de a primitív, a járványos betegeket elkülönítő kórházakon kívül rendes kórház még csak Újpesten működik, ebből a Károlyi-közkórház 100 és az egyleti gyermekkórház 30 ággyal. Nyilvános fürdő is csak Újpesten, Rákospalotán és Erzsébetfalván található. így áll előttünk az elővárosi övezet urbanizációjának összképe abban a munkálatban, melyet 1908 elején Bárczy István polgármester és Harrer Eerenc tanácsjegyző készítenek az övezet különben meg nem valósult Budapesthez csatolásának előkészítéseként. Elég gyenge urbanizáltság képe ez: valójában csak az Újpest Rákospalota komplexusban, ott is elsősorban