Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)
Vörös Károly: A VILÁGVÁROS ÚTJÁN 1896—1918
6. A TÁRSADALOM A VÁROS TÉRKÉPÉN Ha a budapesti társadalom képére végső vonásként ezúttal is e társadalom területi elhelyez- Budapest kedését kívánjuk felrajzolni: helyét, eloszlását Budapest térképén magán a tulajdonképpeni terlc epen városterületen a millennium korának viszonyaihoz képest alapvető változásokat már csak kevéssé találunk. A tendencia: a szegényebb elemek kiszorítása a város belterületéről és kivált a Nagykörúton belüli városrészekből a külsőbb területek felé, tovább tart; s jelentősen megerősödik a város két utolsó, még szegényes társadalmi elemeket befogadni képes gócpontjának: a régi Belvárosnak és az Újépület környékének felszámolása által. A Belváros régi magvának teljes eltüntetése az Erzsébet-híd építése kapcsán, mint emlékezhetünk, szükségessé vált területrendezés során nemcsak városképi: legalább annyira társadalmi jelentőségű tett is volt. Öreg, kényelmetlen, komfort nélküli házainak szegény lakói már természetesen nem tudják megfizetni a lerombolt házacskák helyén emelkedő bérpaloták lakbéreit — s ugyanez a sors vár az Újépület eltűnésével a városmaggal közvetlen kapcsolatba került északi Lipótváros ócska házaiban, fatelepei körüli bódéiban meghúzódó szegénységre is. Ugyanakkor a belterület külső peremén az ottani ócska, apró házak között — akár spekuláció, akár szociálpolitika termékeként egyre nagyobb számban ütik fel fejüket az eddigi városmagból kiszoruló, de már urbanizált viszonyokat igénylő kisemberek szegényes hajlékai, a bérkaszárnyák, helyenként már szinte városrészszerű méretekben, mint a Csikágó egyes utcáiban. Ugyanakkor a terjeszkedés üteme - mint ugyancsak a városépítésről szólva már láthattuk a város határának legkülső részein egyrészt a fővárosi építési előírások előidézte magas építési költségeknek és magas fővárosi pótadóknak — másrészt a drágán épített lakásokból nyerhető lakbér a periférikus fekvés folytán szükségképpen csak alacsonyabb voltának konfliktusa miatt lelassul. A városból kifelé áradó tömegek hullámai, éppúgy mint a kívülről a város felé tartó tömegekéi is, ezen a sávon átgördülve, végül a város határán kívül, az elővárosi övezetben torlódnak fel. Ez pedig a budapesti társadalmi fejlődés korunkra legjellemzőbb elemeinek, a proletariátusnak és részben kispolgárságnak jelentős hányadát már ennek a városhatáron kívüli övezetnek térképére fogja rárajzolni. Területi vetületeként e társadalom növekvő belső ellentmondásainak, a vagyoni különbség így nemcsak a város belső és külső kerületei között nő még nagyobbra, hanem minőségileg új elemként a város és a szegények lakta városperem e mintegy meghosszabbításaként is tekinthető elővárosi övezet között is. Ez a kép a millenniumi viszonyokhoz képest - a városépítéssel szorosan összefüggő említett változásoktól eltekintve részleteiben is csak kevéssé változott. Akár az adót, akár a házbéradót, akár az analfabetizmust, a cselédtartást, akár a mortalitást nézzük is: a kerületeknek sem a rangsora, sem (és főleg) egymáshoz viszonyított aránya lényegesen már nem változott -legfeljebb különbségeik kontúrjai lettek még élesebbekké, még egyértelműbbekké. Mindezen különbségeket korunkra legjellegzetesebben végül is a lakásviszonyok egyetlen szempontjából összefogva fogjuk érzékelhetni: akkor, ha a népességnek a lakbórnagyság és a lakásnagyság által tükrözött vagyoni megoszlását bemutató, a korábbiakban az egész város vonatkozásában vizsgált adatait most kerületekre kíséreljük meg felbontani. A kép tanulsága szerint az évi 200 korona lakbér alatt fizető, s ennek alapján kifejezetten szegénynek minősíthető elemek aránya míg a IV- IX. kerületekben csak 8—13% között van, addig Kőbányán 52,7%, s Óbudán egyenesen 71,7%,. Ha a vizsgálat körét az évi 400 korona lakbért fizetőkig (akiket a statisztika, ha már nem is szegénynek, de még mindig vagyontalannak minősít) kitágítjuk, a kép még vigasztalanabb: e két kategória együttes aránya Kőbányán 66, Óbudán éppenséggel 91,3%-ra emelkedik. A Belvárosban azonban még e két réteg együttes aránya is csak 26,2%-ot ér el. A másik póluson: az 1000 korona feletti lakbért, míg a Belváros lakóinak 36 és még a Lipótvárosénak is 28, sőt belterületén 30%-a fizeti, addig az I. kerületben ezek aránya csak 10, Kőbányán 2,5, Óbudán éppenséggel 1,3%. E kéj) tanulságait az egyes kerületekre jellemző 1911. évi lakásnagyság százalékos eloszlásának vizsgálatával kiegészítve a következő, a fenti eredmények pontosságát csak még jobban igazoló táblázatot kapjuk : Jellegzetes nagyságtípusok a lakásállományban Idillien Kerület 1-szobás lakás (%) 5- és több szobás lakás (%) Kerület 1-szobás lakás (%) 5- és több szobás lakás (%) I. 44,9 6,0 VI. 52,0 4,9 II. 44,5 5,1 VII. 41,8 2,8 III. 77,8 1,0 VIII. 59,6 2,7 IV. 29,7 14,8 IX. 62,5 2,1 v. 44,1 10,1 X. 76,1 2,2
