Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A FŐVÁROSTÓL A SZÉKESFŐVÁROSIG 1873—1896

túlsó parton a közös hadsereg, a hadiszállítók és a közös hadsereg egészségügye állítanak ki külön-külön pavilonokban; a két részt az öblön át hajóhíd köti össze; az öböl sarkában katonai léggömb van kikötve. A hídon áthaladva s elhagyva a tópartot, mindjárt balra Budapest székesfőváros impozáns, vasvázas pavilonja szegélyezi a főutat. Másfél ezer négyzetméteren mutatják itt be a főváros fejlődésének eredményeit és perspektíváit: két nagy makett közül az egyik a város térképe, a másik a királyi palota nagy modellje. A továbbiakban a fő hangsúly a budapesti városrendezés, a műszaki városépítés és a kommunális szolgáltatások bemutatásán van; modellek, makettek, fényképek, térképek, tervrajzok állnak a cél szolgálatában. De nem feledkeztek meg a főváros művészetpártolásának bemutatásáról sem: itt van kiállítva Benczúr hatalmas képe, a Budavár visszafoglalása (mely a lapok támadásának pergőtüzében áll azért, hogy rajta a császári vezérek és katonák mellett a magyarokat alig néhány alak ábrázolja). Nyolc képről tekint reánk Ferenc József: egyszer lóháton, háromszor mellképen (mégpedig 18 éves, fiatal- és férfikorában), továbbá egy térdképen, egy életnagyságú képen, valamint legújabb arcképén, s mellszobra is ki van állítva. A főúton továbbhaladva, a hadsereg és a főváros kiállításához a kiállítás néprajzi része csatlakozik a történeti országterület különböző tájainak berendezett és népviseleti bábukkal benépesített háztípusaival (a falu végén még a sátoros cigányok tanyája is látható); középütt a modern falusi kérrház, tűzőrség, községháza, iskola és tornaterem, valamint falusi templom javasolt típus-épületeivel. A főút másik oldalán, a főváros pavilonjával szemben, a hídfőtől jobbra a kereskedelem-, pénz- és hitelügynek, mögötte pedig József főherceg uradalmainak pavilonja áll; ezek között nyílik az út a szigetre, ahol a ma is álló történeti épületcsoport ideiglenes változatában ezer év történeti vonatkozásai kerülnek bemutatásra: részint eredeti tárgyak kiállításával, részint történelmi stílusban készített bútorokból álló intérieurök segítségével. Külön pavilonok mutatják be ennek keretében a vadászat ós (részben egy vízre épített kis épületben) a magyar halászat múltját. A néprajzi falutól a Hermina (ma Május 1.) útig terjedő szakaszon helyezkednek el a mezőgazdasági vonatkozású pavilonok köztük Bosznia-Hercegovina hatalmas pavilonja reprezentatív kiállításával (talán mintegy elfeledtetendő a még bizonytalan közjogi helyzetű terület jövendője körül ekkor már élesedő politikai bonyodalmakat). Tovább haladva, az ipar mutatja be eredményeit a látogatónak: kiállítási területének központjában a már az 1885. évi kiállításra épült s most kibővített hatalmas Iparcsarnokkal; körülötte helyezkednek el iparáganként! csoportosításban a nagy gyárak külön pavilonjai. Közvetlenül a csarnok háta mögött, önálló, hatalmas épületben a Ganz állítja ki termékeit. Az Iparcsarnoktól délre a gépipar kiállítóinak hatalmas kollektív csarnoka magasodik. A közlekedést ettől keletre a mai Közlekedési Múzeum akkor még hatalmas kupolákkal díszített palotája mutatja be. Az István út (a mai Landler Jenő út) meghosszabbításától a Stefánia útig terjedő területen pedig a bányászat, a vas- és fémipar, az építőipar, majd az út mentén továbbhaladva az oktatás-és a közegészségügy pavilonjai következnek. így érünk vissza az Iparcsarnok elé, ahol a közelmúltig a nemzetközi vásároknak is főterén a kiállítás korzója terül el, zenepavilonnal, díszkerttel, közepén a világító szökőkúttal és oldalában a kiállítási ünnepélyek, rendezvények csarnokával, a négy kőbányai sörgyár vendéglőivel, kávéházzal Délután 4-től este 10-ig, mindössze egy óra megszakítással, szünet nélkül egy 43 tagú katonazenekar játszik itt; 5-től 11-ig pedig 32 zenész a történelmi épületcsoport udvarán muzsikál. Egészében a kiállítás — mint látvány — sajátos keveréke modernnek és régiesnek: mintegy tükörképeként a városnak, melynek peremén pavilonjai a magasba emelkednek. A pavilonok egy része a kor modern építészeti technikáját mutatja; legmodernebb közülük maga az Iparcsarnok, hatalmas öntöttvas oszlopaival, vaskonzolos tetőszerkezetével, széles üvegablakaival, üvegtetejével. A vasszerkezet még számos más nagyobb épületen is visszatér: így Budapest székesfőváros pavilonján, a mezőgazdasági csarnokon vagy a papír- és sokszorosító ipar csarnokán ha sokszor még nem is tisztán érvényesülve, hanem vagy a korban divatos svájci favázas épületek stílusát, vagy német reneszánsz formákat utánozva. Más esetekben s nemcsak a történeti csoportokon, de például a közoktatás vagy a kereskedelem pavilonjain is még nyíltan a történeti formák elevenednek fel. Hozzátéve még a néprajzi falu szinte lépésenként változó stílusát és színeit, a hosszú árbocokon lengő zászk)kat, a sétányok fölé hajló lombsátor alatt a női ruhák és a népviseletek tarkaságát a kiállítás útjain végigsétáló látogató valóban percről percre új, változó, meglepő látvánnyal találja szembe magát. Reggeltől az éjféli zárásig: mert a kiállítás este is eleven. Sötétedéskor bezárják ugyan a csarnokokat, de az utakon és a tereken elektromos ív- és izzólámpák százai gyulladnak ki, nappali fénnyel árasztva el a kiállítást. Állandóan változó színű villanyfényben ragyognak a világító szökőkút vízsugarai, és a Korzó tér zenepavilonjának dobogóján harsog a katonazene. Valóban, a magyar kapitalizmus alig fél évszázadának minden eredménye summázódik itt e hat hónapban a Városliget fái alatt: a termelőerők rohamos fejlődésétől kezdve a feléledt néprajzi érdeklődésig s a múltat hirtelen váratlan gazdagsággal bemutató történetszemléletig - összes, bár természet-