Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873

saját tűzoltóságot szerveztek. Ám mikor gróf Széchenyi Ödön, a legnagyobb magyar ötletekben apjának méltó, de koncepcióban tőle messze elmaradó fia angliai tapasztalatai alapján 1862-ben rendesen szervezett önkéntes tűzoltóegyletek létesítését kezdeményezte, a bármely, még csak távolról is katonai szervezetűnek látszó alakulástól eleve rettegő hatóságok csak 3 évi huzavona után, 1863-ban engedélyezik a szervezést. S bár azt, hogy az egylet a rendőrségnek legyen alárendelve, nagy nehezen még sikerül megkerülni — végül kiderül, hogy hiányzanak a jelentkezők, akik polgári foglalkozásuk mellett alkalmanként rendszeres tűzoltószolgálatot is vállalnának. Széchenyi így a már összegyűjtött pénzt (kb. 36 000 forint készpénzt, illetve kötelezettséget) az ugyancsak általa alapított Nemzeti Torna Egyletnek adta át, ennek kebelében hozva létre egy tűzoltószakosztályt. 1870. január 9-én a pesti önkéntes tűzoltók első őrsége elfoglalta a belvárosi tűzoltószertárt és megkezdte a rendszeres szolgálatot. A nagyváros tűzvédelme azonban bár már szervezett, de csupán társadalmi munkával már nem volt megoldható. Széchenyi ezért már 1869-ben (egyelőre még az önkéntesekkel párhuzamosan) hivatásos tűzőrség felállítására is javaslatot tett a pesti tanácsnak, majd meg is szervezte az első 12 főnyi csapatot. 1870. február elején már ők is megkezdik a szolgálatot, egyelőre együtt az önkéntesekkel, az Eskü téri (ma Március 15. tér) plébániaépület három földszinti helyiségében. A két tűzőrség közös parancsnoka Széchenyi lesz, a tényleges vezetésre egy lipcsei tűzoltótisztet hívnak meg: így a tűzoltóság szolgálati nyelve a magyarosodó városban még mindig német marad. Nem meglepő ezek után, ha a kétféle tűzoltótestület közül a hivatásos indul gyorsabb fejlődésnek. Pest városa 1870-ben már közel 37, 1871-ben 50, 1872-ben 52, 1873-ban már 60 ezer forintot állított be költségvetésébe tűzvédelmi célokra. Növelték a városban elhelyezett tűzjelző állomások, majd a kerületekben elhelyezett tűzőrségek számát. 1870 márciusában már a Nyúl és az Oroszlán utcák sarkán és a Népszínház háta mögött, később a Terézvárosi templomnál, majd a Vágóhídon is létesültek átlag 12—12 főnyi, kocsi- és mozdonyfecskendőkkel ellátott tűzőrségek. Az őrségeket és a Városháza tornyát, ahol figyelőszolgálat működött, közvetlen távíróvonalak kötötték össze egymással és a tűzőrséggel. Növelte Pest városa a tűzoltóság létszámát és technikai színvonalát is. A városegyesítéskor Pest hivatásos tűzoltósága már 65 főből állt, volt (Bécset megelőzve) gőzfecskendőjük, amit Széchenyi egyenesen Angliából hozatott és a Belvárosi templom előtti téren mutatott be a közönségnek, három mozdony- és két kocsifecskendőjük, hat régi szekérfecskendőjük; emellett négy vízhordó kocsijuk stb. vontatásukra 10 pár lóval. Bár munkájuk hatékonyságát burokra-82. A pesti önkéntes tűzoltóság első gőzfecskendőjének bemutatása 1872-ben a Belvárosi plébániatemplom előtt. A fecskendőtől balra Széchenyi Ödön, a tűzoltóság megszervezője