Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)
Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790
A telkes jobbágyság csak az elnevezése szerint volt egységes réteg, a jobbágytelek nagysága A telkes szerint ez a réteg erősen differenciálódott. Az 1770. évi úrbérrendezés idején a Buda és Pest 3 o00a( .Jy° k környéki telkes jobbágyok teleknagyság szerinti megoszlása a következő volt: Egésztelkes 5/8 telkes 4/8 telkes 3/8 telkes 2/8 telkes 1/8 telkes Békásmegyer 15 Hidegkút 3 4 28 15 21 Tétény — — 13 — 14 — Csepel 16 — 13 — 14 Soroksár 40 — 00 — — Keresztúr 15 — 55 — 28 — Csaba 10 — 52 — — — Cinkota 24 _ 29 — 22 — Palota 33 — 42 — 12 — 138 3 283 28 105 21 A jobbágyság differenciáltsága helységenként változó volt, s igen nagy különbség mutatkozott a Buda és Pest környéki falvak között. Ugyanis míg az úrbérrendezés idején egésztelkes jobbágyot a budai oldalon levő falvak egyikében sem találtak, addig a pesti oldalon levő falvak jobbágyságának (Csepelt is ideszámítva) csaknem egynegyed része egésztelkes jobbágy volt. Az összes környékbeli falvak jobbágyságának ugyancsak egynegyedét tették ki a negyedes nyolcadtelkes jobbágyok. Ezek azonban már megoszlottak a budai és a pesti oldal falvai között, s mindkét oldalon voltak olvan helységek is, ahol féltelkesnél kisebb jobbágy nem élt. Éltek viszont a falvakban olyanok is, akik nem szerepeltek az úrbéri összeírásban, mert A nem úrbéres nem tartoztak az úrbéresek közé. Ezeknek a pontos számát — források, összeírások hiánvában ™* 08 ™<9 « — megállapítani meglehetősen nehéz. Következtetésre vagyunk csak utalva: a II. József-kori népszámlálás idején a környék falvainak és mezővárosainak a lakossága (Óbudát is számítva) 15 587 fő volt. Ha ebből a számból levonjuk az úrbéri összeírás és a népszámlálás közti időszak feltételezhető természetes szaporulatát (16 százalékot), akkor 1770-ben ezeknek a falvaknak, mezővárosoknak a lakosságszámát mintegy 13 000 főben állapíthatjuk meg. Ebből az úrbéres népesség (családonként öt fővel számolva) mintegy 6000 lehetett, tehát 7000 fő nem tartozott ezekben a helységekben a telkes jobbágyok, házas és hazátlan zsellérek közé, hanem — túlnyomó részben — nyilvánvalóan vagyontalan napszámos lehetett. Ezt a megállapítást az 1787. évi népszámlálás adatai is támogatják. A II. József-kori népszámlálás idején ugyanis Buda és Pest környékének keresőképes férfi- Buda és Pest lakossága a következőképpen tagolódott: 31 környékének lakossága 1787-ben Pap Nemes Tisztviselő Polgár Paraszt Örökös Zsellér Katona Egyéb Óbuda 7 22 4 102 377 719 3 117 Békásmegyer 1 — — 4 14 17 114 — 20 Hidegkút 1 2 — 64 49 113 — 30 Promontor — 1 12 — 7 200 — 32 Tétény 1 5 ! 4 26 23 137 — 29 Csepel 1 5 — 29 29 44 1 14 Soroksár 1 4 — 31 91 109 475 — 129 Keresztúr — 5 — 8 101 91 90 1 27 Csaba 2 5 — 6 62 61 73 1 20 ( 'inkota 1 1 — 5 96 82 70 1 12 Palota 1 3 — 2 91 78 73 — 22 10 53 5 234 574 923 2108 7 452 A népszámlálásban szereplő adatok a „parasztok" vonatkozásában nagyjából megfelelnek az Zsellérek úrbéri összeírás telkes jobbágyokra vonatkozó adatainak. S az is bizonyos, hogy a polgárok és parasztok örökösei kategóriája adatainak legnagyobb része az úrbéres népességre vonatkozik, hiszen a polgárnak számított falusi kézművesmesterek száma igen jelentéktelen volt. Nem lakott jelentékeny számú nemesség, papság, értelmiség ezekben a helységekben. Igen jelentős volt viszont a zsellérek száma. A népszámlálás zsellér kategóriája azonban nemcsak az úrbéres zselléreket tartalmazta: 1770-ben a Buda és Pestkörnyéki helységekben 1091 zsellért írtak
