Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

A pest-budai színházak Cibulka és Jan dl igazgatása idején A pesti Német Színház megnyitáséi Ráday Pál a pest-budai színházak élén A kolozsvári magyar társulat Pesten Szabó László, Simái Kristóf, a vidékiek közül Kazinczy Ferenc, Horváth Ádám, Bessenyei György, Péczeli József, Illei János); a többi színész, a magyar színtársulat tagja, és kezdő író (egyetemi hallgató, hivatalnok, ügyvéd, piarista világi pap), akik csaknem valamennyien helybeliek voltak. A színházban bemutatott darabok nagy része nyomtatásban is megjelent, általában a pesti Trattner-nyomdában, de a budai Landerer-nyomda is kivette a részét a színművek kiadásából: Budai Magyar Theatrum címen sorozatot indított. Pesten Endrődy János piarista jelentetett meg 1792—1793-ban Magyar Játékszín címen kiadványt, amelynek négy kötetében 14 drámát adott ki, és megírta a magyar színtársulat történetét is. Ezek a sorozatos kiadások a pest-budai magyar színház hatókörét jelentős mértékben bővítették, és valóban alkalmasak voltak arra, mint Endrődy írta, hogy ,,a játékmesék még a paraszti kalibákba is beférhessenek". A magyar színtársulat vergődése, majd megszűnése azonban a magvai- drámaírás kibontakozását is megakasztotta. Míg működött, a két város irodalmi életének jelentős fejlesztője, a nyelvi törekvések hatásos fóruma, a polgárosodás céltudatos terjesztője volt. Busch 1795-ben megkapta a színházak főbérletét, részvénytársaságot hozott létre (főképp városi polgárokból, kereskedőkből) a vállalkozás költségeinek a fedezésére. Pesten bécsi mintára krajcáros színházat létesített, ahol olcsón bohózatokat láthattak a nézők, amely bohózatoknak Kasperl és Thaddädl maszkjai vonzották a kispénzű közönséget. Azonban sem a Helytartótanács állandó gondoskodása, sem az 1796-tól kezdve kiküldött városi színházi biztosok felügyelete, intézkedései nem tudtak azon segíteni, hogy Busch a színházat nemhogy fellendítse, jövedelmezővé tegye, hanem egyáltalán fenntarthassa. Ezért a városi tanácsok 1800-ban Cibulka karmesternek és Jandl drámai rendezőnek adták bérbe a színházakat. A közös igazgatás alatt a színházak pénzügyi helyzete megjavult, de ismét romlani kezdett, amikor 1806-ban Cibulka egyedül vette át — hat évre — a bérletet. Az első önálló évet már több, mint 13 000 forintos deficittel zárta. A pesti nemesség (a bécsi magyar főnemesség példájára) — és nem a polgárság — próbálkozott a német színház ügyén segíteni: 1811-ben a esőd szélére jutott Cibulkától Szentiványi Márkus és Gyürky Pál vette át a színházak bérletét. Cibulka (és Jandl) műsora a réginek a folytatása volt. Lényegesebb változást csak a francia operák előretörése, Heusler tündérbolmzatainak nagy és Kotzebue szinte korlátlan sikere hozott. Előadták továbbra is Shakespeare-t, Lessinget, Schillert már csak átdolgozva, de a nagy vonzerőt a balett, különösen a gyermekbalett és a bécsi udvari színházak tagjainak sűrű pest-budai vendégszereplései jelentették. A pesti Német Színház történetében 1812-ben új korszak kezdődött. Elkészült és február 9-én Kotzebue-nak Beethoven által megzenésített, két, erre az alkalomra írt darabjával és egy ismeretlen szerzőtől származó történelmi tablóval megnyílott az iij ,,királyi-városi színház" a mai Vörösmarty téren. (159. kép ) Az épület túlméretezett volt: a város lakossága ekkor 33 000 fő, a színház nézőtere viszont 3500 embert fogadott be. A megnyitás után három nap alatt tízezren nézték végig az előadásokat. A következő hetek, hónapok, évek során azonban a túlméretezett ség egyre nagyobb gondokat okozott mind a látogatottság biztosítása, mind a műsor összeállítása terén. Ez utóbbit a rossz akusztikai viszonyok is befolyásolták. Mindezek következtében a pesti Német Színház műsorán a drámai színészet háttérbe szorult, a színjátszás stílusa átalakult, és előtérbe az operák kerültek, valamint a balettek. A színház — a görögtüzes aktuális darabok, hazafias tablók bemutatásán kívül — ezek előadására volt alkalmas, a megfelelő sikert azonban kezdetben a jó énekesek és a saját balettszemélyzet hiánya akadályozta. Vendégszínészekkel oldották meg ezt a kérdést: 1812—1815 között a bécsi udvari színháznak több mint 50 színésze játszott Pesten, főképp nyáron, amikor szabadságon voltak. A sok vendég sok pénzbe került. Szentiványi és Gyürky három év alatt alaposan ráfizetett a színházra, s a bérletet — minden kártérítés nélkül — 1814-ben Ráday Pálnak engedte át. Ráday — a bérlő és az igazgató — az operák és a drámák előadásait külön szervezte, nagy gondot fordított a művészi összjátékra, leépítette vagy csak szükség szerint vette igénybe a vendégszerepléseket, megbízottja révén havonta tájékozódott a Bécsben előadott darabokról és sikerükről, támogatta a drámaíró színészeket, nagy gondot fordított a díszletezésre, rendbehozatta a budai színházat, és ott elsősorban drámákat adatott elő. A közönség azonban a színházban az évek során egyre jobban fogyatkozott, a bevételek csökkentek. A napó-leoni háborúk idejének gazdasági fellendülését követő dekonjunktúra hatása nem hagyta érintetlenül a színházat sem. Az anyagi ügyekben óvatos Ráday Pál nem tudta kivárni az új konjunktúrát, nem bízott az új fellendülésben, s amikor 1817-ben az addigi 9000 forint bérleti díj helyett gróf Brunszvik Ferenc és Bodor Mihály helytartótanácsi titkár 12 000 forintot ajánlott fel a városi tanácsnak a várható jó üzlet reményében, ő visszalépett. Míg a XIX. század elején a német színjátszás meggyökeresedett Pesten, magyar színjátszásra csak időnként volt lehetőség. A kolozsvári magyar színtársulat egyik része, a magyarországi származású Ernyi Mihály vezetésével 1806-ban magyarországi „vendégszereplésre" indult. Debrecen-