Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

ISI. I. Ferenc; eskütétele Budán a koronázás után, 1792. Schütz — J. K. MansfeM rézmel szete ben, Eperjesen, valamint Fiumében (váltókereskedelmi és tengeri törvényszék). A pesti Váltótörvényszékhez Pest, Hont, Zólyom, Liptó, Turóc, Nógrád, Esztergom, Komárom, Fejér, Somogy, Tolna, Baranya, Bács, Csongrád, Temes, Torontál, Heves, Borsod és Gömör vármegyék, az ezekben levő szabad királyi városok és a Jász-kun kerületek tartoztak. A legfelső fellebbezési fórum váltóügyekben is a Hétszemélyes Tábla volt, amelyhez 1840-től kezdve a királyi városokból és kerületekből két előadó ülnököt neveztek ki (akik lehettek nem nemesek is), s a tábla egyik osztálya váltóügyekben törvényszünet nélkül ülésezett. A Királyi Kúrián kívül még két fellebbviteli bíróság működött Budán, illetőleg Pesten. A Tár- Tárnokszék nokszéket, mint a tárnoki városok fellebbviteli bíróságát ötévi szünetelés után 1791-ben állították vissza, s az ettől kezdve évente (kivéve az 1807, 1826, 1827 és 1839-es éveket) rendszeresen megtartotta üléseit, általában Budán, 1792—95 között Pesten, 1833-ban és 1840-ben Pozsonyban. Az üléseken a tárnokmester vagy az altárnokmester elnökölt, s bírótársai a tárnoki városok delegátusai voltak. A tárnoki városokat 1796-ban 11 osztályba sorolták; s közülük Buda, Pest ós Kassa évenként, Bártfa, Eperjes — Komárom, Győr — Pozsony, Sopron — Debrecen, Szatmárnémeti — Kőszeg, Zágráb — Nagyszombat, Szakolca minden második évben, Kőrös, Kapronca, Károlyváros — Korpona, Kismarton, Modor — Pécs, Újvidék, Temesvár — Szeged, Zombor, Szabadka (1826 óta Arad is) minden harmadik évben küldött delegátusokat (a városi tanács egykét tagját) a Tárnokszékre. A delegátusoknak Buda városa ingyenes szállást biztosított, ami nagy terhet jelentett a városnak. Ezért 1823-ban javasolták, hogy a Tárnokszéket Budáról Pestre helyezzék át, vagy az üléseket évente más és más városban tartsák. Erre azonban nem került sor.

35 A személynöki városok (Székesfehérvár, Esztergom, Lőcse, Bazin, Eszék, Pozsoga, Ruszt, Személyn'óki Szeben, Szentgyörgy, Trencsén, Várasd, Zólyom, a királyi bányavárosok: Bakabánya, Bélabá- Szélc nya, Besztercebánya, Breznóbánya, Körmöcbánya, Libetbánya, Nagybánya, Selmecbánya, Újbánya, valamint a tizenhat szepesi város) fellebbviteli bírósága a Személynöki Szék volt. Ebben - eltérően a Tárnokszéktől — nem a városok delegátusai ítélkeztek, hanem a királyi személynök (a Királyi Ítélő Tábla elnöke) elnökletével a királyi tábla tagjaiból alakított öttagú tanács. A Személynöki Szék összetételének természetes következménye volt, hogy ez a bíróság Pesten tartotta üléseit. Pest politikai központi jelentőségének erősítését igen nagy mórtékben elősegítette, hogy ez a A vármegye város volt a ,,vezérmegye", Pest, Pilis és Solt vármegye székhelye. A vármegye egyrészt — közgyűlései révén — a politikai élet rendszeres színtere volt, másrészt helyhatósági joggal bíró testület, s minden vármegyének volt — önmaga által szabadon választott, s utasítással ellátott követei útján — törvényhozói, valamint végrehajtói hatásköre. A vármegye élén a főispán állott. Pest megyébe a mindenkori helytartó-nádort nevezte ki a király főispánnak. A főispánokat akadályoztatásuk esetén adminisztrátorok helyettesítették,