Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

zaléka volt az új kereskedő polgárok számának, s csak a dekonjunktúra időszakában emelkedett magasabbra, 30 százalék fölé. A Pesten a XIX. század első felében letelepedett kereskedő polgárok csaknem 40 százalékajrnagyarországi származású volt, 25 százaléka a közép- és (kismértékben) nyugat-európai, s csak 10—11 százaléka a balkáni származású. Az egyes időszakokban ez az arány meglehetősen változó volt. A XVIIL század utolsó évtizedében az új kereskedő polgárok között a balkáni (macedóniai, moscopolisi, boszniai és hercegovinai), az egyéb külföldi (főképp bécsi, osztrák, aztán csehországi és morvaországi, egy-két bajor, pfalzi, würzburgi és elzászi^és magyarországi (főképp nyugat-magyarországi — Pozsony megyei, Sopron megyei, Mosón megyei és általában dunántúli —, győri, pápai, veszprémi, székesfehérvári) származású kereskedők száma nagyjából egyenlő volt. Megjegyzendő azonban, hogy a balkáni származásúak esetében a legtöbbször nem új idetelepülésről volt szó, hanem inkább arról, hogy a korábban Pesten letelepedett és üzletüket — a megváltozott körülmények között is — fenntartó, üzleti tevékenységüket (az üzleti kapcsolatok fenntartását nehezítő rendelkezések ellenére is) tovább folytató görög, török, rác kereskedők egy része csak ekkor kapta meg a polgárjogot. A napóleoni háborúk konjunktúrájának az időszakában (1815-ig) az osztrák és német tarbományokbeli, valamint a magyarországi (köztük a pesti és budai) származású kereskedő polgárok száma megháromszorozódott. A balkáni (macedóniai, albániai, bulgáriai, bukaresti) származásúak száma viszont az előző évtized színvonalán maradt, annak ellenére, hogy a szárazföldi zárlat következtében Pest város balkáni kereskedelme nagymértékben fellendült. A balkáni kereskedők tehát ebben az időszakban már nemcsak gazdaságilag, hanem számszerűen is egyre inkább visszaszorultak Pest város kereskedelmi életében. Ez a folyamat a következő évtizedekben tovább folytatódott: 1816—1830 között csak 8, 1831 — 1840 között 4, 1840—1848 között csak 2 balkáni származású (macedón) kereskedőt vettek fel Pesten polgárnak. A francia háborúk konjunktúrája alatt Pesten polgárjogot nyert kereskedők 32 százaléka volt külföldi (a balkániakkal együtt 43 százaléka), 36 százaléka pedig magyarországi származású. A külföldi kereskedők többsége Bécsből, illetőleg az örökös tartományokból telepedett ide, de igen megnövekedett ekkor a Németországból származó kereskedők száma. Sőt, jött egy-egy kereskedő Svájcból, Elzászból és Milánóból is. A konjunktúra ideje alatt jelentősen szaporodott azoknak a magyarországi helységeknek a száma is, ahonnan kereskedők kerültek Pestre. Korábban főként a Nyugat-Dunántúlról és a Délvidékről jöttek a legtöbben. Ebben az időszakban a délvidéki kereskedők száma — hasonlóan a balkáni kereskedőkhöz — már számszerűen sem emelkedett. A pozsonyiak és a nyugatdunántúliak (Sopron megyeiek, Mosón megyeiek, Vas megyeiek és győriek) száma jelentősen növekedett ugyan, de ekkor már a Dunántúl többi részéről is (mint Komáromból, Mohácsról, Bátaszékről) nagyobb mértékben indult meg a kereskedők Pestre költözése. Ami az előző évtizedekhez képest a legnagyobb változás volt: a felső-magyarországi városokból és megyékből (mint Egerből, Miskolcról, Kassáról, Tokajról, Selmecbányáról, Lőcséről, Turóc megyéből, Liptó megyéből és Szepes megyéből) is sokan költöztek ide, s jött egy-két kereskedő Erdélyből is. A pesti kereskedő polgárok számának növekedése 1815 után elsősorban az ország különböző részeiből (főképp a Dunántúlról, kisebb mértékben Felső-Magyarországról) történő ideköltözés következménye. A külföldi származású kereskedő polgárok száma a negyvenes évek elejéig meglehetősen alacsony volt, és csaknem kizárólag az osztrák tartományokra szorítkozott. Néhány kereskedő jött csak Bajorországból, Poroszországból, Würtenbergből, Kasselből és Hessenből. Budán 1790—1848 között — a kereskedelem helyzetére szintén jellemző, hogy — a kereskedőpolgárfelvételek száma jóval alacsonyabb (287) volt, mint Pesten (777). A kereskedő-polgárfelvételek évtizedenkénti száma 1800 után magasabbra emelkedett ugyan, de ez az emelkedés sem a francia háborúk konjunktúrája alatt, sem a negyvenes években nem közelítette meg sem számszerűsógben, sem arányban a pesti kereskedő-polgárfelvételeket. A két város kereskedelmi életének a különbözőségét ezenkívül is jellemezte, hogy míg Pesten a helybeli származású kereskedő polgárok felvételének az aránya a XIX. század első felében csak 23—24 százalék volt, addig Budán ez az arány 45 százalék (s csaknem minden évtizedben állandó). Ha ideszámítanánk a Pestről Budára költöző kereskedőket is, akkor ezt az arányszámot minden időszakban 50 százalék körül kellene megállapítanunk. A Budára telepedő külföldi kereskedők száma és arányszáma a konjunktúra időszakában természetesen növekedett. E növekedésre azonban nem annyira a szám (13), mint az arányszám (23 százalék) a jellemző. A konjunktúra után a külföldi kereskedők Budán való polgárjog-szerzése állandóan csökkenő irányzatot mutatott: 1816—1830 között 11, a harmincas években 4, a negyvenes években csak 2 külföldi kereskedőt vettek fel Budán polgárnak. A balkáni (macedóniai, bulgáriai) származású 25 Budapest története III. 385