Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

Moll lapja, a Neuer Kurir elsősorban a városi lakosság tájékoztatására készült (vidéki és külföldi vásárlója csak 274 volt), mozgékonyságával, híranyagának és hirdetéseinek frissesége révén fel tudta venni a versenyt a Budán már 1787. január 3-án megjelent és a Helytartótanácscsal szoros kapcsolatban álló lappal, az Ungarische Staats- und Gelehrte Nachrichtennel, amelyet Landerer Katalin nyomdájának kiadásában Schickmayer Jakab udvari ágens, Willich Antal jogtanuló és társai indítottak meg, heti kétszeri (szerda és szombat) megjelenéssel. Budán és Pesten tehát 1788-tól kezdve csak vasárnap és hétfőn nem jelent meg újság. A latin betűs német nyelvű lap, a budai Nachrichten, amely szintén a felvilágosodás felé hajlott és politikai eszménye a jozefinizmus volt, híreit legnagyobbrészt a Monarchia német újságaiból (bécsi, prágai, grazi, brünni, nagyszebeni és pozsonyi) vette át. Magyar levelezője alig volt, s így a magyar vidékekről alig közölt híreket. Címének megfelelően államügyekről, magyarországi politikai helyi eseményekről tudósított, mellékletében pedig az időjárásról, az árakról. Közzétett — nyilvánvalóan anyagi célokból — bírósági, árverési, kereskedelmi hirdetéseket is. A címében is ígért tudományos (történelmi, régiségtani, természettudományi) közleményeket csak néha, leginkább az első évfolyamban hozott, Mannigfaltigkeiten címen. Jellegében tehát ez a Helytartótanács által is támogatott budai hírlap nagymértékben eltérő volt a pesti Kurírtól, s ez megmutatkozott abban is, hogy nem annyira a városban terjedt, hanem vidéken: 1788-ban 682 előfizetője volt az ország különböző részein (és külföldön).

21 A budai és a pesti újság jellege és terjedése közötti eltérés érzékenyen mutatja a két város jellege és érdeklődése közötti különbséget is. Ugyanakkor az sem véletlen, hogy a kormányhatóságok Budára helyezése után néhány évvel Pozsonyban megbukott első magyar nyelvű újságot, az 1780-ban megjelent Magyar Hírmondót kiadója, Patzkó Ferenc pozsonyi nyomdász (ekkor már pesti nyomdatulajdonos) Pestre és nem Budára, a kormányhaté)ságok új székhelyére helyezte át, és itt adta ki 1788-ban Magyar Merkurius (1789. január 3-tól kezdve Magyar Merkur) címmel. Ez az első magyar nyelvű pesti lap megszűnt ugyan már 1789 végén (úgyhogy a magyar nyelvű hírlapírás nem is támadt fel itt, csak több mint másfél évtized múlva), de megszűnésének az oka nem az érdeklődés hiánya volt, hanem minden valószínűség szerint az, hogy ez a ,,pesti magyar nyelvű lap nem bírta a versenyt a Bécsben megjelenő és Pestre, Magyarországra könnyen eljutó, a felvilágosodás eszméit, meg 1789 nyarától kezdve a francia forradalom híreit közvetlenebb és gyorsabban elérhető forrásokból merítő, s tehetséges újságírók (Szacsvay Sándor, Görög Demeter, Kerekes Sámuel) által írt és szerkesztett, s éppen ezért keresett lapokkal, különösen a Magvar Kurírral, és a háborús híreket már a címében is ígérő Hadi és más Nevezetes Történetekkel"'. A budai Nachrichten Magyar Merkurius D) Könyvtárak A budai és pesti könyvnyomdászat és könyvkereskedelem fejlődésének és fokozódó jelentőségének megállapításakor felvetődik az a kérdés, hogy vajon beszélhetünk-e a városi polgárság (vagy lakosság) „könyvkultúrájáról". Milyen mértékben és kikből alakulhatott ki a XVIII. század folyamán az olvasó—könyvvásárló réteg Budán és Pesten, ahol nem csupán a könyvkötők és vásári ponyvák kínálata segíthette elő ezt, hanem jóval közvetlenebb módon a nyomda és a könyvesbolt is ? Az eddigi kutatások szerint 1694-től 1800-ig csupán 27 budai és pesti „polgári" „könyvtárról" van tudomásunk. Ezeknek — a hagyatéki leltárak alapján — ismert állománya összesen 730 könyv, amelynek 80 százalékát elsősorban értelmiségiek, tisztviselők hagyatékában találták, a többit kézműveseknél és kereskedőknél. Ezek a hagyatéki leltárak, „könyvtárjegyzékek" keresztmetszetet adnak a lakosság könyvek iránti érdeklődéséről. Az érdeklődés — ha nem is olyan csekély, mint a jegyzékek száma mutatja — meglehetősen korlátozott volt, de tükrözi a XVIII. század emberének vallásos és ugyanakkor gyakorlatias beállítottságát. A jegyzékekben található könyveknek több mint egynegyede vallásos tárgyú, viszont nagyszámban szerepeltek a jogi és ügyviteli szakkönyvek, a politikai és államelméleti irodalom, történelmi és földrajzi ismeretterjesztő művek, orvosi könyvek (nemcsak az orvosoknál), szótárak, lexikonok. Már kevesebb a gazdálkodással, a matemetikával és a fizikával foglalkozó könyvek száma, s még ezeknél is csekélyebb volt az érdeklődés — s ha a klasszikus szerzőket leszámítjuk, elenyésző — a szépirodalom iránt.

22 A kis — néhány könyvből, legfeljebb 80 — 90 darabból álló — „könyvtárak" mellett a két városban volt néhány nagyobb és jelentékeny könyvtár is, elsősorban a szerzetesrendek, valamint — főképp Pesten — egy-két középbirtokos nemes kezén. E könyvtárak közül a tanítórendeké emelkedtek ki: a budai jezsuitáké és a pesti piaristáké, de jelentős könyvtáruk volt a budai ágostonrendieknek, a budai boszniai ferenceseknek, az óbudai trinitáriusoknak, a pesti szervitáknak és különösen a pesti pálosoknak. Természetesen ezekben a könyvtárakban a hittudományi A városi lakosok könyvei A szerzetesrendek könyv tárai