Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

ptac% vonzáskörzete nyi mérő gabonát termelt, háromszor annyit, mint az uraság. S nemcsak a földesúri gazdaságok terményei kerültek a pesti piacra, illetőleg a pesti kereskedőkhöz, hanem a jobbágygazdaságok terményfeleslegei is. Buda és Pest Buda és Pest piaci vonzáskörzete már a XVIII. század elején kialakult, nemcsak Pest és Pilis megyék, hanem Fejér megye területén is. Pest megyében 1720-ban a következő községek vallották, hogy terményeiket a pesti piacra viszik: Cinkota, Tárcsa, Veresegyház, Bottyán, Hártyán, Kisnémedi, Zsidó, Bag, Hévíz, Szentlászló, Isaszeg, Pécel, Maglód, Gyömrő, Üllő, Gomba, Uri és Süly. Pilis megyéből Budára jártak ugyanekkor a következő helységekből: Törökbálint, Torbágy, Páty, Jenő, Zsámbék, Tök, Tinnye, Csaba, Szántó, Csobánka, Kalász, Üröm, Borosjenő, Vörösvár, Solymár, Kovácsi, HidegkVjt, a Csepel-szigetről pedig Csepel, Tököl és Makád. A dunai szállítási lehetőséget vették igénybe a visegrádiak, a bogdániak, a tótfalusiak, a pócsmegyeriek, a monostoriak, a szentendreiek, a pomáziak, a sziget csépiek, a szigetújfalusiak és a ráckeveiek. A következő évtizedekben ezeknek a Budával és Pesttel kereskedelmi kapcsolatban álló helvségeknek a száma az új telepítések révén jelentősen megszaporodott. Azonban annak a körnek a sugara, amely ezeket a helységeket Budához és Pesthez kapcsolta, lényegében nem változott, körülbelül ötven kilométeres maradt, s szélső pontja kelet felé Zsámbok és Boldog, dél felé Monor és Bénye, észak felé Hártyán és Kisnémedi volt. A budai oldalon és a két nagy szigeten a vonzási kör kiterjedése a későbbiekben sem változott. 1767-ben Fejér megye területén is körülbelül ötven kilométer sugarú volt Buda piaci vonzási köre. Ebben a körben csak néhány olyan helység volt, amely Fehérvár felé is kereskedett (Vál, Gyúró, Kuldó, Tordas, Veréb), s csak két helység, amely a fehérvári vonzási körből Budával (Pákozd, Sukoró). Buda és Fehérvár vonzási körének a sugara 1767-ben szinte pontosan megegyezett az 1720. évivel. Törtónt azonban néhány nagyobb — igen lényeges — változás. Az egyik az, hogy Székesfehérvár vonzási körzete a XVIII. században megerősödött: 1720-ban még húsz olyan helység volt ebben a körzetben, amely Budával is kereskedett (köztük olyan távoli — Fehérvártól nyugatra fekvő — falvak is, mint például Füle, Polgárdi, Battyán, Csór, Bodajk); a másik pedig (bár ez elsősorban Fehérvár vonzáskörét érintette), hogy megerősödött Komárom, Győr, Palota és Veszprém vonzó hatása, a budai körzethez tartozó falvak irányában pedig Tatáé (Bicske, Tabajd, Acsa ós Csákvár ide is kereskedtek). Ugyanakkor a Duna mellett új piachelyek keletkeztek (Érd, Ercsi, Adony, Dunapentele), s ezek számos helységet vonzottak mind a budai, mind a fehérvári körzetből. Ezeknek az új piachelyeknek a vonzási körzete nem volt különösebben nagy (körülbelül 25 — 30 kilométeres), s ezek nem is a helyi fogyasztás kielégítése céljából keletkeztek, hanem a dunai kereskedelem felvevőhelyei voltak. Ezekből a helységekből az áru a budai és a pesti piacra került. A nagyobb piackörzet összeszorulása a XVIII. század közepe tájára tehát tulajdonképpen csak látszólagos. A dunai kereskedelem megindulásával, fellendülésével Fejér megye területéről újabb és újabb falvak kerültek Buda vonzáskörébe, amelynek sugara ezzel körülbelül 80 — 90 kilométeres lett, s olyan hatalmas birtoktesteket foglalt magában, mint a zirci ciszterciták előszállási uradalma és a Zichy család adonyi, seregélyesi és sárszentmiklósi uradalmai. Buda és Pest piackörzetének a változása nagymértékben összefüggött a mezőgazdasági termelés intenzívebbé válásával, elsősorban a majorsági gazdálkodás kiszélesedésével, megerősödésével, valamint azzal, hogy Pest és Fejér megyékben a jobbágyság is eljutott a gazdasági megerősödésnek arra a fokára, hogy terményfeleslegeivel jelenhetett meg Buda és Pest piacain, ahol vagy a városok ellátására, vagy további kereskedelmi célra terményeit és egyéb áruit mindig értékesíteni tudta. Ezek a pesti és a budai piacokon értékesített mezőgazdasági áruk nem korlátozódtak a paraszti gazdaságok fő terményére, a gabonára és a húsra. Az 1730-as évekből maradtak fenn adatok a paraszti áruszállításról, szinte pontosan abból a körzetből, amely az 1720-as összeírás szerint Pest piaci vonzáskörzeteként állapítható meg. Ezek az adatok azt bizonyítják, hogy ezen a területen igen virágzó kertkultúra volt kibontakozóban, s ennek a virágzása és későbbi nagyarányú kibontakozása a városoknak, a városi igényeknek a következménye. Az 1730-as évek közepéről tudjuk, hogy Pest megye húsz községéből 574 paraszt fordult meg 1023 alkalommal a pesti piacon, s feljegyezték azt is, hogy ezek a parasztok milyen termeivényeket hoztak ide eladni. A leggyakrabban gabonát hoztak, s érdekes mé>don nem kenyérgabonát (búzát, rozsot), hanem tavaszi gabonát („abrakot"): árpát, zabot, de kölest és szénát is. Allatokat (ökröt, tinót, tehenet, borjút, lovat) általában csak az országos vásárokra hajtottak, a hetipiacokra inkább malacot, libát, kacsát, tyúkot, csirkét (egyszer galambokat is) hoztak. Ezek szállításának az oka nem annyira a felesleg értékesítése lehetett, mint inkább a városi piac igénye: malacot hoztak hízott sertés helyett, csirkét tyúk helyett. Ugyanez vonatkozik még nagyobb mértékben a konyhakerti terményekre, amelyek között a leggyakrabban hozott káposztán kívül ott találjuk a hagymát, a fehér babot, a tököt, a sárgarépát, a kelkáposztát, a A piackörzet változása A környék kertkultúrája