Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Fekete Lajos — Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE A TÖRÖK KORBAN

Protestánsok Pesten Katolikusok Pesten a XVII. században Görögkeletiek Budán és Pesten ben, mert azt akkor „episcopatus Belgradiensis vei Budensis"-nek hívták. Kamengrádi György Budán újból megszervezte a katolikus egyházat, és itt kápolnát építve, abban működött mint parochus. Utódai, „boszniai" ferencesek is ebben a kápolnában működtek, s a budai plébánia Benlijics (Benlics) püspök rendelkezése szerint is a boszniai ferenceseket illette meg. A keresztények Pesten sem éltek sokkal kedvezőbb viszonyok között, mint Budán. Az itteni mohamedán szellemi és politikai központ szintén nem tűrte volna a keresztény élet kivirágzását. Itt a város elfoglalása után a ferences rend szalvatorianus ágának a lelkészei működtek, a begina apácák középkori házában. 1542-ben Palicsnay György volt a gvardián és Cserőgyi (?) István a prédikátor. A rendház azonban nem sokáig állott fenn; tagjai — miután két szerzetest a törökök Rákoson megöltek — még 1542-ben szétfutottak. A pesti szalvatorianus rendház feloszlásának az oka azonban elsősorban nem ez, hanem a protestantizmus térhódítása volt. A török uralom alatt, a XVI. században, a város — bizonyíthatóan magyar — lakossága protestáns volt. Valószínűleg ezeknek a papja lehetett az az András pap és György pap, akik az 1558. évi török adóösszeírásban már mint halottak szerepeltek. A pesti protestáns egyházat 1563-ban említi Skaricza Máté is, aki itt volt — egy éven át — rektor. Az 1577-ben itt járt Schweiger Salamon útleírásából tudjuk, hogy a protestánsoknak Pesten templomuk is volt (valamelyik régi katolikus templom), s hogy az evangélikus hitet vallották. Lelkészeik közül a XVI. században kettőnek a neve ismeretes: 1567 előtt Béllyei Tamásé, 1570 1576 között Csanádi Jánosé. A pesti protestáns — evangélikus — egyház minden valószínűség szerint átvészelte a tizenötéves háború viharait is. Ez nemcsak azzal igazolható, hogy 1610-ban a pesti — magyar — keresztények vállalnak kezességet egy török fogságba került magyar asszonyért, s hogy 1623-ban „keresztény ecclesiát" említenek, hanem papjaikról is maradtak fenn adatok. 1628-ban Újvári Mihály volt a lelkipásztor, 1629 — 1630-ban Endrédi András, 1625-ben Semptei György, 1674ben Bartholomaeides János, 1684-ben pedig Bogdányi nevű. Pesten ferencesekre s egyáltalán katolikus egyházra és papokra csak a XVII. század közepe táján vannak ismét adatok, de ezek már nem a magyar, hanem balkáni szláv nyelvű — újonnan települt — lakossággal kapcsolatosak. Ezek a ferencesek előbb egy kápolnában, majd egy kisebb templomban kezdték hirdetni az igét, talán abban, amelynek felépítéséhez szerény adományával 1647-ben Kőrös városa is hozzájárult. A pesti katolikus egyházközséget két ízben püspök is meglátogatta a Balkánról: 1649-ben Imbirisimonovics Marián, 1664-ben — a már említett - Benlics, s egy-egy alkalommal két-háromszáz embert bérmáltak meg. 1666-ban Lipót király a kamara útján a pesti obszerváns ferencesek főnökének, Derventa Máténak a kérelmére háromszáz forintot utalt ki a romladozó egyházacska (ecclesiola) céljaira, azzal a megokolással, hogy a pogányok között egyedüli katolikus egyház lévén, pusztulása esetén a hívek templom nélkül maradnának. Ismerjük a pesti rendház néhány elöljárójának a nevét is; 1658-ban N. Bonaventura, majd pozsegai Imbrisimovics Lukács, 1675 előtt Maruncsich Miklós vezette a pesti katolikusokat, 1681-ben pedig „varesi" Simon. Neveik mutatják, hogy mindannyian horvátul beszélő szlávok voltak. Közvetlenül az 1686. évi ostrom előtt is volt még ferences parochus a pesti egyházban, miként arról egy budai örmény kereskedő és szabómester, a karahiszári születésű Gábor tudósította 1686. június 1-én Diodato János bécsi örmény kereskedőt. Ez a ferences szerzetes az ostrom elől Székesfehérvárra menekült, s onnan 1686 novemberében tért vissza Pestre. A katolikusokon és a protestánsokon kívül voltak Budán és Pesten — a XVI —XVII. században - görögkeleti vallású keresztények is, sőt 1552-ben azt említették, hogy Buda egy görögkeleti püspökség székhelye, s azt is tudjuk — egy 1557-ből fennmaradt adat alapján —, hogy ez a budai görögkeleti püspökség a megújított ipeki patriarkátus alá tartozott. 1628-ban Budának a szerb nyelvű jelzője: ,,bogohranimi grad" (Isten által védett város) is püspöki székhelyre utal. Budai görögkeleti püspökről 1662-ből, 1679-ből, 1680-ból és 1684-ből maradtak fenn adatok, s tudjuk azt is, hogy Pesten is volt görögkeleti pap a török uralom alatt. Ennek az egyháznak hívei a hódító török seregekkel együtt jelentek meg Budán és Pesten, papjaikkal, szerzeteseikkel, kalugyereikkel együtt. Evlia Cselebi szerint a görögkeletieknek Budán, a városon kívül a Duna-parton három templomuk volt, s Pesten még egy negyedik, de a templomok helyét sem ő nem mondja meg pontosan, sem más forrásból nem tudjuk; papjaik közül pedig egynek a neve sem jutott el hozzánk.