Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Fekete Lajos — Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE A TÖRÖK KORBAN

csatlakoztak. Az itteni piacra kerülő nyersbőrök csaknem teljes mértékben Magyarországról származtak. Az egyes években a felhozatal a következő volt: 1571 1573 1580 Marhabőr (dzsild-i-káv) darab 7 025 S OK) 8 323 Birkabőr (dzsild-i-ganem) ,, 1 000 200 1 500 Báránybőr (dzsild-i bérre) „ 21 050 14 800 28 075 Háztartási cikkek forgalma Építőanyagforgalom Ezeknek a bőröknek egy részét főleg budai tímárok dolgozták fel, más részük kereskedelmi forgalomba került, s nyilván nemcsak a hazai, hanem a külföldi kereslet is jelentkezett a budai piacon. A nyers és kikészített bőröknek az a nagy tömege, amely rendszeresen Budára érkezett, a helyi és a hazai bőrfeldolgozó ipart olyan mértékben fellendítette, hogy készáru-behozatalra csak minimális mértékben került sor. A budai vámon csizma, papucs, bőrtarisznya csak igen kis mennyiségben ment keresztül, s valószínű, hogy a vámnaplókban nagyobb tételekkel szereplő bundaszállítmányok (kürk) is inkább feldolgozatlan prémes bőrből állottak. A nyersanyagfelhozatalban Budán a bőrön kívül csak néhány fém fordult elő, de meglehetősen kis mennyiségben. Vasból 1571-ben ezer mázsa, 1580-ban kilencszáz mázsa érkezett ide, s 1571ben a vassal együtt egy kocsin acél is. A rézfelhozatal 1571-ben huszonhat, 1573-ban kétszáznegyvenhárom, 1580-ban százkilencvenegy és fél mázsa volt. Körülbelül a rézhez hasonló mértékű volt az ónfelhozatal is: 1571-ben tizennégy mázsa, tizenkilenc hordó és kilencszáznyolcvanöt gurus értékű, 1573-ban hatvanhárom mázsa, 1580-ban kétszáztizennégy mázsa és kilenc hordó. Ezek a fémek részben kocsin érkeztek az északi vagy az erdélyi bányákból, részben hajón a Duna alsó folyása felől. Mivel olyan mértékű fémipar, amely a szükségletet teljes mértékben ki tudta volna elégíteni, Budán nem volt, nem a nyersanyag- hanem a készárufelhozatal volt igen jelentékeny. Egyes tárgyakból (kés, patkó, szeg, rézszerszámok stb.) igen nagy mennyiséget hoztak idegenből, egyrészt a magyar kalmárok nyugatról, másrészt az új budai iparosok kapcsolataikat fenntartva, korábbi hazájukból, az Alduna vidékéről vagy Boszniából. Mindezeken felül igen nagy mennyiségű háztartási tárgy érkezett hétről hétre az ország különböző részeiből, a török tartományokból, de nyugatról is, a budai piacra, illetőleg az itteni kereskedőkhöz. Ilyenek voltak többek között a tányérok, fazekak, csöbrök, amelyek többnyire hazai magyar fazekasok termékei voltak, elvétve akadt csak köztük délvidékről származó áru. A budai vámnaplóban szereplő pohár-, csésze-, kanál-, szita-, rosta-, teknő-, taligaszállítmányok viszont csaknem kivétel nélkül a török tartományokból származtak. Feltűnő, hogy azokban az évtizedekben, amelyekből a budai török vámnaplók fennmaradtak (1550 ••-1560), építőanyagszállítmányok nem szerepelnek. Ez nyilvánvalóan az építési tevékenység szünetelésének vagy csekély mértékűre való csökkenésének következménye. Az állami építkezésekhez és az erődítési munkákhoz az építőanyagot vámmentesen hozták be a városba, s így erről feljegyzés nem maradt fenn. Csupán zsindely- és deszkaszállítmányok fordultak elő a vámnaplókban nagyobb mennyiségben, amit indokolttá tesz az, hogy a városban gyakran volt tűzvész. 1571. július 19-én mint Musztafa pasa írta Miksa császárnak „házaink mind fejünkre égének, és csak alig az láng között fiainkkal szabadulhattunk". Ebben az évben kétszázháromezer zsindelyt szállítottak Budára, a következő évben pedig százhuszonhatezret. B) Üzletek, piac, vasár Áru- A budai vámon keresztülment árut először a liánokban helyezték el, ezekben a zárt négyszöglokok ^

jen épült, betörés és tűzvész ellen kőkeretes vaskapukkal, vasrácsos ablakokkal védett, utak mellett magukban álló, erődszerű karavánszerájokra emlékeztető épületekben, amilyent az áruszállítók a dunai kikötőhely közelében, a Tabánban, a Zöldoszlopos fürdő mellett, a Várban, hihetőleg a Fortuna-köz északi házsora helyén és valószínűleg több más helyen is találhattak. Nem új épületek lehettek ezek, hanem korábbi házakat alakíthattak át árucsarnokká. Budán egyetlen olyan épületről van csak tudomásunk, amelyet talán a törökök építettek áruraktár céljára. Ez a mai Budai Vigadó helyén állott, ötven méter hosszú, tizennyolc méter széles, kilencszáz négyzetméter alapterületű volt, s a belső terét nyolc hatalmas pillér tagolta. Kellett lennie Pesten is árucsarnoknak, de ennek a helyéről adatok nem maradtak fenn. Ezekből a raktárakból, bánokból került az áru a kisebb kereskedők kezére, a csarsuba, ahol főleg az élelmiszert, és a bazárba,, ahol különösen az iparcikkeket lehetett vásárolni, az áruszállító kereskedőnek mindig nagy hasznára.