Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

147. Áttört ezüstkorong Kispestről után a pestimrei és pesterzsébeti elszórt egyes sírok az üllői téli szállásról tavasszal kirajzó Aul-szerű kisebb családok tanyás településéhez hasonló település nyári szálláshelyeihez kapcsolhatók. A pesti oldal többi honfoglalás kori sírja viszont már aligha függ össze az üllői temető népével. A Mexikói úti és a Cinkota, Ehmann-telepi sírok a pesti révhez vezető Kerepesi út közelében kerültek napvilágra. Az említett útvonal keleti folytatásához igazodik a gödöllői két honfoglalás kori sír is. A budai oldal honfoglalás kori sírjai pedig, mint föntebb láttuk, ugyancsak a tabáni kerepesi révhez vezető útvonalak mentén kerültek elő. A budai és a pesti oldal hivatkozott sírleletei tehát egyaránt a tabáni kerepesi átkelőhelyhez vezető útvonalakhoz igazodnak. Kisebb családok állataik legeltetése céljából történt kirajzásával a fenti jelenség egymagában nehezen magyarázható. Emellett az idézett átkelőhely és a hozzá vezető útvonalak, elsősorban a X. század első két harmadában nagy fontosságú kijevi kereskedelmi útnak a dunai átkelőhelyhez vezető szakasza biztosítását is szolgálhatták a gödöllői, cinkotai, Mexikó úti és a budai hegyvidék sírjaihoz kapcsolható szálláshelyek.

98 A női sírok \ budai és a pesti oldal női sírleletei alapján utalhatunk röviden a korabeli női viselet ékszeranyaga néhány jellegzetes ékszertípusára és ruhadíszére (147 - 149. kép). Fülbevalóként viselt sima, nyitott, valamint pödrött végű bronzkarikákat ismerünk a Csepel, Királymajori női sírokból. Ugyaninnen, valamint a Károlyi-kertben és a Kuruclesen részben feltárt temetők anyagából bronzszálakból sodrott, hurkos-kampós végű nyakperecek jöttek napvilágra. Nyakékként tartjuk számon a kereskedelmi úton ide került félhold alakú bronzcsüngőket (Csepel-sziget, Kurucles), amelyek elterjedése a Kárpátmedence magyarlakta területein sűrűsödik. A női ruhadíszek legszebb együttesét a rákospalotai sírlelet őrizte meg, ahonnan tíz darab nagyobb aranyozott ezüst, valamint két darab kisebb kétágú bronz csüngődíszt ismerünk. Változatosak a bronz karperecek formái. A nyitott, hegyesedő végű, egyszerű példányok (Csepel, Rákospalota), valamint a spirális végű karperecek (Cinkota) mellett a X. század végétől különösen a Bjelo Brdo-típusú, zárt áüatfejes karperecek divatosak (Csillaghegy. Kurucles, Óbudai Szeszgyár, Csepel). Az ujjon viselt nyitott és zárt karikagyűrűket a kuruclesi X. század végével induló köznépi temetőből, és Pestlőrincről ismerjük. Az utóbbi lelőhelyről nyilvántartott áttört ezüst korong hajfonatdísz lehetett.

99 A X. század végével a magányos, valamint a pár sírból álló csoportok háttérbe szorulnak, és aránylag nagyobb sírszámú temetők jelennek meg, melyekben a rituális szegénység, a mellékletek elhagyása mindjobban előtérbe nyomul. A Budapest területéről ismert régészeti emlékanyag is jelzi, hogy a század második felében mélyreható átalakulás indult meg a honfoglaló társadalom szerkezetében. A kitapintható változásokat, melyek 148. Félhold alakú csüngődíszek Csepel-szigetről területi eltérésekkel az ország egész területére Társadalmi átalakulás a X. században