Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)
Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG
11—12. Díszes, harang alakú edény és nyeles bronztőr a Harangedények műveltsége köréből Békásmegyerről pei és déli ösztönzések, hanem a mindkettőt egyformán, ha nem is azonos mértékben már korábban magába olvasztott Zók (Makó) csoport műveltségének talaján alakult ki az i. e. XIX. század első felében, éspedig a Harangedény-műveltség közvetlen tevékeny részvételével. Vidékünkön a Nagyrév kialakulási folyamata, amely egyik legfontosabb összetevője oldaláról Nagyrévnézve a Harangedény-műveltség késői szakaszaként vagy visszatekintőén proto-Nagyrév néven (^ se P el-) foglalható össze, a Duna-kanyartól délre fekvő területen, elsősorban a Budapest Csepel, hárosi tipus telep és temető, valamint a régebbről ismert szigetmonostori, tököli, alsónémedi, budakalászi, szentendrei és a még közöletlen békásmegyeri temetők anyaga, főként kerámiája alapján szinte lépésről lépésre követhető. 40 Az említett lelőhelyek anyagának szem előtt tartásával nem férhet kétség hozzá, hogy a fémet ismerő és a szomszédos területek anyagi javainak közvetítésében ma még eléggé nem értékelhető szerepet játszó úgynevezett nagyrévi műveltség egyik legkorábbi, sajátos helyi színezetű csoportja formálódott ki a Duna könyökétől Csepel-szigetig húzódó sávban. Az utóbbi terület lelőhelyeinek anyaga alapján Csepel-típusú Nagyrévnek jelölhető ez a csoport, amellyel kifejezésre kívánnánk juttatni azt a jelentős szerepet, amelyet a Dunántúltól és a Tisza-vidéktől eltérően vidékünkön a kora bronzkori műveltség kialakításában a Harangedény-műveltség játszott. Budapest területén a Csepel-típusú Nagyrév kialakulását követően, körülbelül az i. e. 1850/1900-as évektől kezdve beszélhetünk kora bronzkori műveltségről. A megelőző időszak, a Zók (Makó) időszakasz, lényegében még a rézkorból a bronzkorba vezető átmeneti szakaszt képviseli. Budapest területén a szigeteken (Csepel), a Duna-parti löszös dombhátakon (Békásmegyer, Telepek Lágymányos), de ugyanakkor a folyami átkelőhelyeket, szárazföldi útvonalakat könnyen szemmel tartható és a természettől fogva jól védett magaslatokon, mint a budai Várhegy és Budafok, találjuk meg a kialakult Csepel-típusú Nagyrévi műveltség telepeit. 'A magaslati település egyúttal zóki hagyományok érvényesülését is sejteti. A kétféle települési mód egyidős, földrajzi vonatkozásban azonban nálunk nem függenek össze, mint Vucedolon vagy Belegen. 41 Budapest területén a telepek kiterjedéséről, teljes feltárás hiányában, nem alkothatunk pontos képet. Budafokon nagyjából ötvenszer hatvan négyzetméteres felületen eléggé elszórtan mutatkoztak a telepmaradványok. 42 A síkvidéki telepek lakottsága sűrűbb. Talán az sem közömbös, hogy ipari tevékenységre eddig csak magaslati telep szolgáltatott adatot (Budafok). A lakosság ipart űző és talán az árucserében is közvetlenül érdekelt rétegének elkülönítését azonban ma még nem tartjuk megalapozottnak, annak ellenére, hogy a folyó menti feltárt teleprészek emlékanyaga kifejezetten paraszti életformában élő, földműves-állattartó lakosság hagyatékát tükrözi. A lótartás korábban nem ismert jelentőségéről tanúskodik a Csepel, Cementárugyár területén feltárt teleprész anyaga. Valamivel több adattal rendelkezünk a síkvidéki és magaslati telepek lakó viszonyairól, amelyek egymás között nem mutatnak lényeges eltérést. Területünktől délre, a Duna menti telepeken föld fölé épített nagyrévi lakókunyhókat is feltártak. 43 A budapesti telepekről az ilyen
